EU: új tagok 2004-re

A csúcs megerősítette a jelöltek közötti differenciálás elvét és a csatlakozási tárgyalások Nizzában véglegesített "útitervét", valamint lehetségesnek nevezte a tárgyalások 2002 vége előtt történő befejezését. További jelentős előrelépés Nizzához képest, hogy az EU vezetői immár "cél"-nak nevezték, hogy a mai tagjelöltek legfelkészültebbjei "tagországként" vegyenek részt a 2004-es európai parlamenti választásokon.
Emlékezetes, hogy a nizzai nyilatkozat még csak a tizenötök "reményét" fejezte ki ez ügyben. Ráadásul a közelmúltban szárnyra kaptak olyan kezdeményezések is, amelyek felvetették volna a részvételi lehetőséget a teljes jogú tagság -- azaz a ratifikációs folyamat lezárulta -- előtt is. Az utóbbi esetben tehát a 2004-es választásokon való részvétel még nem feltétlen jelentette volna a tényleges taggá válást is. A mostani szövegbe került pontosítás -- amiért a magyar diplomácia is erőteljesen lobbizott az elmúlt napokban -- végleg kizárta a sokak által a nizzai szöveg felvizezésének tekintett formulát.
Martonyi János külügyminiszter mindezek láttán is jegyezte meg: "nem kell a sorok között olvasni, elég a sorokat elolvasni", hogy lássuk, a csatlakozási tárgyalásoknak immár világos időrendje van.
Szakértők szerint a göteborgi nyilatkozat fentiek miatt híressé vált "9. bekezdése" a tagállamok mai -- bővítéssel kapcsolatos -- álláspontjainak és törekvéseinek patikamérlegen kimért kompromisszuma.

Göran Persson házigazda svéd miniszterelnök és külügyminisztere, Anna Lindh már a szombati döntést megelőzően elismerték, hogy olyan formulát kerestek, ami kielégíti a jelölteket, de bírja a tagállamok egyetértését is.

Ez különösen annak fényében tűnt kezdetben majdnem lehetetlennek, hogy Németországról és Franciaországról tudni lehetett: határozottan ódzkodnak bármilyen "céldátum" megnevezésétől. Gerhard Schröder kancellár péntek délelőtt még azzal reagált a jelölteknek "perspektívát" adni akaró svéd törekvésekre, hogy nem volna helyes eltérni a nizzai megfogalmazástól, és kerülni kell a "dátumvitákat".
Jacques Chirac francia köztársasági elnök -- Lionel Jospin kormányfővel együtt -- ekkor még szintén kizárta a dátum kitűzését. Kormányának EU-ügyi minisztere, Pierre Moscovici pedig péntek délutáni sajtóértekezletén azzal érvelt, hogy a "nizzai zárónyilatkozat éppen eléggé erős", s hogy bármilyen "dátumozás" a kívánt hatással ellentétes eredményre vezetne: csökkentené a tagjelöltek felkészülési motiváltságát, és idő előtt kényszerítené arra az EU-t, hogy lehetséges csatlakozókat nevezzen meg.
Értesülések szerint Schröder azt is kifejtette, hogy az előreszaladás politikailag hátrányos helyzetbe hozná a csatlakozási tárgyalásokon jelenleg elmaradó Lengyelországot -- amelyet nem kis részben az őszi parlamenti választások közeledte is hátráltat --, és ezt Berlin nem óhajtja felvállalni. Diplomaták és szakértők egybehangzóan úgy vélték, hogy a jövő év közepén választásokra készülő német--francia "tandem" valójában kerülni igyekszik minden olyan elkötelezettséget, ami utóbb zavarba hozhatja az újraválasztásért majdan ringbe szálló mai kormányokat.
További szempontként vetette fel António Guterres portugál kormányfő, hogy úgymond nem célszerű olyan időbeli menetrenddel kiegészíteni a nizzai bővítési nyilatkozatot, amely csak az egyik félre -- tehát az EU-ra -- fejt ki nyomást, de nem igazán érinti a jelölteket. Wim Kok holland és Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, valamint Wolfgang Schüssel osztrák kancellár azonnal melegen üdvözölte a portugál észrevételt.
A svéd diplomácia mindezekhez képest rendkívül határozottan képviselte -- nyilvános sajtónyilatkozatokban is -- azt az álláspontot, hogy különösen a kedvezőtlen kimenetelű ír népszavazás után "erőteljes jelzést" kell adni a tagjelölteknek, világosan kifejezve az EU politikai elkötelezettségét arra, hogy továbblépjenek a csatlakozási folyamatban.
A svéd kiállás hátteréről megoszlottak a vélemények. Peter Ludlow, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának alapító igazgatója emlékeztetett arra, hogy Svédország kifejezetten a nagy létszámú bővítés -- a "big bang" -- ellen van, s ennyiből Stockholmnak kapóra jön, ha keresztülviheti a bővítés gyorsítását: a lendületesebb tempó erősíti a szelekciót, ez pedig szűkíti a potenciális jelöltek táborát. Mindez számára előnyös módon azzal is egybeeshet, hogy egy látványos bővítési nyilatkozattal még sikeresebbé teheti elnökségi fél évét.
E többféle törekvést péntekről szombatra virradó éjszaka négy olyan mondatba ötvözték végül, ami tartalmában kellően ambiciózus ahhoz, hogy fontos előrelépést fejezzen ki, de nyitva is hagy annyi értelmezési lehetőséget, hogy felvállalható legyen a vonakodóbb tagállamoknak. A teljes szöveg ugyanis a fentiek elérését attól is függővé teszi, hogy a jelöltek közeledése a csatlakozási kritériumokhoz az eddigi ütemben haladjon tovább. Egy másik bekezdésben eközben hangsúlyozottan emlékeztet a közösségi joganyag átvételének és végrehajtásának a fontosságára is (külön kiemelve az adminisztráció és intézményi háttér, az igazságszolgáltatás és a kisebbségi politika tökéletesítését).
Mindez együtt már találkozni látszott azzal az igénnyel, hogy az elvárások mindkét félre gyakoroljanak bizonyos nyomást. Német és francia részről emellett sietve hangoztatták, hogy a paragrafus egésze továbbra sem jelent elkötelezettséget vagy ígéretet a 2002-es és 2004-es határidők teljesítésére: csupán lehetőséget, illetve célt fogalmaz meg, ígéretet nem.
Gerhard Schröder utóbb megvallotta, hogy igazából még "így sem volt boldog" a végső szöveggel, de mivel a svéd EU-elnökség kifejezetten felkérte annak támogatására, végül nem akart útjába állni. John Palmer EU-szakértő, az Európai Politikai Központ igazgatója ennek kapcsán jegyezte meg, hogy a német és a francia "beletörődés" hátterében minden jel szerint az is állt, hogy Párizs és Berlin nem akart a bővítés "lassítójának" feltűnni, miként az sem látszott kívánatosnak, hogy kiábrándultságot hangoztató tagjelölt vezetőkkel kelljen közösen asztalhoz ülniük néhány órával később.
Sokak szerint ugyanakkor nem kis részt Magyarországnak és Ciprusnak szóló bókként is fel lehetett fogni, ahogy Persson a záró sajtókonferencián külön kiemelte: az a tény, hogy néhány jelölt ország jelentős haladást ért a közelmúltban a csatlakozási tárgyalásokon, fontos érvet adott a svéd elnökség kezébe a "vonakodók" meggyőzésére.