A magyar is használható lesz

Brüsszelben sokan vallják, hogy az EU-bővítés igazi időzített bombája nem a támogatásokon való osztozás, vagy a közös agrárpolitika, hanem a nyelvhasználat. Különösen éles kérdés ez az Európai Parlamentben, ahol a képviselő-választásnál a nyelvtudás aligha lehet szempont, kizárni viszont senkit sem szabad az egyenlő esélyű parlamenti vitából.
A mai tizenegy hivatalos nyelvnél ez 200 tolmács és 500 fordító alkalmazását jelenti, de már a "luxembourgi hatok" csatlakozása is öt új nyelvet vonna a képletbe, 240-re növelve a fordítási kombinációk számát, 16 tolmácsfülke és 80 tolmács állandó jelenlétét követelve meg. Az első körben taggá válók száma azonban egyre több jel szerint inkább a tízhez lesz közelebb, mint a hathoz, aminek nyelvhasználati következményei a kihívást még hatványozottabbá teszik.

Ezzel nézett szembe az Európai Parlament, midőn az intézmény működéséért felelő iroda a múlt héten munkatervet fogadott el a nyelvhasználat előkészítésére. A dokumentum abból indul ki, hogy az EU parlamentje középtávon képes kell legyen 27 tagállam 732 képviselőjének 23 nyelven elhangzó felszólalásait úgy kezelni, hogy az egyszerre legyen hatékony, demokratikus és a lehető legolcsóbb. A dokumentum első lépésben a 2004-es választások utáni helyzetre igyekszik felkészülni, munkahipotézisnek tekintve tíz újabb tagország csatlakozását.
Eredetileg négy főbb opció merült fel. A két végletet a munka "egynyelvűsítése", illetve a szabad nyelvhasználat változatlan feltételek melletti garantálása jelentette volna. Az előbbiről azonban kimutatták, hogy -- túl a nyelvválasztás politikai dilemmáin -- a megtakarítás csak részleges, hiszen a külső kapcsolattartás miatt bizonyos apparátust akkor is készenlétben kellene tartani. Egy másik elképzelés "nacionalizálta" volna a fordítói és tolmácstevékenységet, a tagországokra bízva ezek elvégzését. Itt a legfontosabb ellenérv, hogy ha nem szigorúan azonos kritériumok alapján folyik a munka, akkor ugrásszerűen nő az eltérő értelmezések lehetősége.
Ha viszont a mai feltételek mellett "szabadítanak rá" az EU közös képviselő-testületére még további 10-12 nyelvet, ez megnégyszerezné a jelenlegi fordítási-tolmácsolási költségeket (ma évi 274 millió euróval az EP-büdzsé 30 százaléka), és technikailag is megoldhatatlan igényeket támasztana, nem lévén például elegendő hely szükséges számú újabb fülkék felállítására. További verzióként merült fel néhány munkanyelv kijelölése, de ez részint ellentmondott volna a korlátozásmentes képviselő-választás elvének, előnyhöz juttatta volna a "kiválasztott" nyelvcsaládból érkező honatyákat, és a pénzügyi megtakarítás is csekély lett volna.
A végül elfogadott rendszer lehetővé teszi, hogy minden honatya korlátozás nélkül használhassa anyanyelvét, viszont tolmácsolásnál intézményesíti az úgynevezett "pilótafordítás" gyakorlatát. Eszerint -- eleinte csak az újonnan csatlakozók, 2009-ig azonban valamennyi tagállam esetében -- az elhangzott felszólalást nem közvetlenül fordítják az összes többi nyelvre, hanem beiktatnak egy-három "nagy nyelvet", és mindenki más onnan fordít tovább. E módszerrel jelentős megtakarítást lehet elérni, a technikai követelmények is kisebbek, különösen, ha megvalósítják a másik elképzelést: a "távfordítást", amikor képernyőn keresztül követi a felszólalásokat.
A mostani döntés előkészítői tudatában vannak választásuk gyenge pontjainak: a többszörös fordítás torzítási veszélyének csakúgy, mint a "távfordítás" sebezhetőségének. Mindezek kiküszöbölésére képzési programok sorát tervezik, amelyeken egységes elvek szerint már a fenti helyzetre készítik fel a tolmácsokat.
A munkatervet még a parlament költségvetési bizottságának is el kell fogadnia, erre azonban hírek szerint jók az esélyek. A "nyelvhasználati modell" sokak szerint hamarosan megkezdheti uniós pályafutását.