Megugrott a "pannon tigris"

Magyarország a két ázsiai feltörekvő gazdaság mellett az EU-tag Portugáliát is maga mögé utasította tavaly óta az aktuális versenyképességet mérő listán. Az üzletemberek észrevételeit is számszerűsítő index (CCI) részmutatóit tekintve az üzleti környezet vonatkozásában hazánk jobban, a vállalatirányítást illetően valamivel gyengébben teljesít.
Az ötéves időtávra előre becsült növekedési versenyképesség vonatkozásában a régió csaknem minden országának relatív megítélése romlott valamelyest tavaly óta. Továbbra is Magyarország viszont a térség vezető állama, a növekedési versenyképességi index (GCI) tekintetében a listára új tagként felkerült Észtországot is megelőzi -- igaz, csupán egyetlen hellyel. Magyarország előnye régióbeli versenytársaival szemben a viszonylag kedvező makrogazdasági környezet, bár szélesebb nemzetközi összehasonlításban éppen ez a részindex (38.) marad el legjobban a rangsorban elfoglalt 28. helytől. A GCI-vel csaknem megegyezik a közintézmények fejlettségét jelző részmutató, a technológia gazdaságban betöltött szerepe alapján pedig már 21. Magyarország. Csakhogy e téren Csehország egy hellyel megelőzi hazánkat, Észtország pedig -- a rohamosan javuló középtávú kilátásokkal bíró északi államok mögött -- 8. a sorban.
Az aktuális mellett a középtávú versenyképességet mérő rangsorban is élre ugrott tavaly óta Finnország. Az északi állam mindhárom részindexet tekintve a világ első tíz országa között található, de csak egy tekintetben múlja felül a második helyezett Egyesült Államokat, igaz, abban jelentősen: a világon itt működnek a legmagasabb színvonalon a közintézmények.
A növekedési versenyképességet mérő listán egyébként is szembetűnő az északi államok előretörése. A számos egyéb forrás értékelése szerint az információs korszak kihívásaihoz -- az angolszász államok mellett -- leggyorsabban alkalmazkodó országok középtávú növekedési kilátásai javultak tavaly óta. Svédország három, Finnország négy, Izland hét, Norvégia kilenc hellyel lépett előre, csupán Dánia csúszott vissza egy pozíciót.
Az elemzésbe bevont országok száma 17-tel nőtt az idén, közülük öten rendszerváltó államok. A szerzők a két indexet a fent említett részindexek egyszerű átlagolásával nyerték, ettől két országcsoport esetében tértek el. A befektetés vezérelte fejlődési szakaszból az innováció hajtotta növekedés korszakába lépett 21 állam esetében a technológia gazdasági szerepe 50, míg a másik két tényező 25-25 százalékos arányt képviselt. A két szakasz határán lévőnek minősített Hongkong, Írország és Szingapúr esetében az indexek a kétféle súlyozással számolt mutatók átlagaként adódtak.
Bár a szerzők szerint a szeptember 11-i terrortámadásoknak tartós visszahúzó hatása a világgazdaságra csak akkor lesz, ha a politikai válaszok eredményeként visszafordul a globális gazdasági integráció folyamata, a "villámfelmérésük" során kapott válaszok jelzik a kockázatokat. A szűk mintán végzett adatfelvétel során a megkérdezett cégvezetők 64 százaléka nem számolt vállalata beruházásainak visszafogásával, jóllehet csaknem ugyanennyien kalkulálnak a termékeik iránti kereslet kismértékű csökkenésével. A WEF értékelése szerint négy országcsoportot veszélyeztet leginkább a világgazdasági bizonytalanság: amelyek növekedése erősen kötődik az Egyesült Államok üzleti ciklusához, amelyek magas államadósságot halmoztak fel szuverén államkötvényekben, amelyeket különösen súlyosan érint hagyományos kereskedelmi útvonalaikon a szállítási idő és költségek növekedése, illetve amelyek nemzeti jövedelmének jelentős részét teszi ki a turizmus. Bár Magyarország az utóbbi csoportban érintettnek számít, a veszélyeket mérsékli, hogy az európai turisták amerikai társaiknál kevesebb utat mondanak vissza a légi közlekedés relatív zavartalansága és a vasúti közlekedés lehetősége miatt.