Európa jövője és a tandem

Ehhez igyekezett támpontokat adni egy közelmúltban, Varsóban rendezett szeminárium, amelynek patrónusa Berlin és Párizs volt.
A tavalyi nizzai csúcsértekezlet -- igaz, felemás -- intézményi döntései megnyitották az utat az unió kibővítéséhez. A bizottság összlétszámának korlátozása, a tagállamok szavazati arányainak átrendezése, a többségi döntési elv kiterjesztése, a parlament szerepének növelése lehetővé teszi, hogy a több országgal bővülő unió is működőképes maradjon. Ez azonban -- a jelek szerint -- nem elég.
"Az Európai Unió továbbfejlesztése kifulladt a demagógia, a populizmus, továbbá a választási megfontolások miatt" -- véli Angelica Schwall-Düren, a Bundestag szociáldemokrata frakciójának titkára. A képviselőnő külpolitikai, katonai, gazdasági szempontokat emleget. A 378 milliós Európai Uniónak globális felelősséget kell vállalnia, de még most sincs közös külpolitikája. A helyzetet bonyolítja a "privatizált" terror veszélye, amely csak felerősödött szeptember 11-e után. Valódi transzatlanti partnerségről nem lehet beszélni, amíg az unióban nincs egységes akarat. Az erősödő globalizáció is kihívást jelent. A jelenlegi német és francia kormány egyaránt nagy súlyt helyez a szociális szempontokra. Európának saját szociális-társadalmi modelljét kellene belevinnie a globalizált világba.
Alain Barrau, a francia nemzetgyűlés uniós ügyek bizottságának elnöke elsősorban a bővítéssel magyarázza az unió radikális átalakításának szükségességét. Szerinte reális annak veszélye, hogy továbbfejlesztés híján az Európai Unió nem lesz több holmi szabadkereskedelmi övezetnél.
A változtatásra tehát szükség van, de milyen irányban történjék? Angelica Schwall-Düren szerint merész ugrás kell a politikai unióba, és e téren nagy szerep vár a francia--német kettősre. A német szociáldemokrata képviselőnő Joschka Fischer német külügyminiszter korábbi szóhasználatával élve "avantgárd országokról" beszél, amelyek, ha kell, a többi EU-országtól előreszaladva, megteremtik a politikai uniót. Ebben, ha már EU-tagok, a jövőben csatlakozó országok is részt vehetnek. A képviselőnő elképzelhetőnek tartja a Párizs--Berlin--Varsó háromszög megteremtését. A politikai uniónak az egyszerűbb dolgoktól a bonyolultakig mindent át kell fognia. A képviselőnő elképzelhetőnek tartja a közös uniós diplomáciai képviseletek felállítását éppúgy, akárcsak a közös fellépést a transzatlani együttműködésben.
Francia részről némileg visszafogottabbak. Alain Barrau szerint nincs szükség olyan szóhasználatra, mint avantgárd vagy úttörő országok, hiszen az uniós jogban már most is szerepel a "szorosabbra fűzött együttműködés" kifejezés. Az EU nem minden tagja vesz részt -- például -- a valutaunióban vagy a schengeni együttműködésben. A kooperációt minden további nélkül más területekre, így a hadi együttműködésre is ki lehet terjeszteni.
Michel Foucher, a francia külügyminisztérium politikai tervezési csoportjának vezetője sem beszél politikai unióról, inkább annak szükségességét emeli ki, hogy meg kell erősíteni az unió kollektív cselekvőképességét. Már a tavaly decemberben megkötött nizzai szerződés is előírja a hatalom fokozott megosztását az unió szervei között. Francia vélemény szerint is szeptember 11-e után fontossá vált a biztonságpolitika összehangolása, a külpolitikai koordináció, de ugyancsak szorosabbra kell fűzni az együttműködést a társadalmi szolidaritást illető kérdésekben (a munkanélküliség elleni harcban), a gazdaság közös irányításában. Foucher is hangsúlyozza, az unióban már most megvan a rugalmasság, hogy országok csoportja mélyítse az együttműködést az őket érdeklő területeken. "Nem kell olyan drámai szerepet tulajdonítani az intézményi kérdéseknek, a hangsúlyt inkább az elvégzendő feladatra kell helyezni" -- fejtegette a francia külügyi tisztviselő.
Az unió továbbfejlesztésének irányairól egy széles körű testület, a konvent kezd majd vitát, amelynek pontos összetételéről a decemberi laekeni csúcsértkezlet dönt majd. A konventben helyet foglalnak majd az uniós és nemzeti intézmények képviselői, továbbá -- konzultációs joggal -- a tagjelölt országok. A konvent forgatókönyvét nem lehet előre meghatározni, már csak azért sem, mert mind német, mind francia részről igen nagy szerepet szánnak a civil kezdeményezéseknek. (A civil fórumok párhuzamosan zajlanak majd a konvent üléseivel, és nyilvánvalóan befolyást gyakorolnak rá.) A német elképzelések inkább afelé hajlanak, hogy a konvent végül konkrét, egy irányba mutató javaslatcsomagot adjon át valamikor 2003-ban a döntési pozícióban lévő államközi konferenciának. Francia részről viszont inkább azt szeretnék, ha a konvent több változatban gondolkodna. Az összehívandó konvent végső formájáról, működési kereteiről rövidesen, már a decemberben megtartandó laekeni EU-csúcsértekezleten döntenek.
Nyilvánvaló, hogy a konventtel, annak feladataival kapcsolatos német és francia álláspont nem esik teljesen egybe, de a szeminárium francia és német résztvevői egyaránt hangsúlyozzák, hogy kétoldalú munkacsoport igyekszik majd teljes összhangba hozni a két ország elképzeléseit.
Miközben az unió saját jövőjén is gondolkodik, sort kell keríteni a szervezet bővítésére. Ez vajon nem lassítja-e le ez új tagok felvételét?
Francia vélemény szerint nem. A tagállamok között egyetértés van abban, hogy folytatni kell a csatlakozási tárgyalásokat. Minden tagországgal saját érdemei szerint kell foglalkozni -- mondta Alain Barrau uniós francia nemzetgyűlési bizottsági elnök. Érdekes a francia válasz arra a kérdésre, hogy a költséges agrárrendtartás reformja nélkül vagy nem lesz pénz az újonnan érkező EU-tagok finanszírozására, vagy pedig a csatlakozók számára új finanszírozási elveket kell találni. Barrau szerint az agrárrendszer gyökeres reformja és a "kétsebességes" unió nem jöhet szóba. Logikusan következne mindebből -- aminek aligha örül Németország, az unió egyik fő finanszírozója --, hogy az unió bevételeit kell növelni, ehhez pedig források után kell nézni.
Reinhard Schweppe, a német külügyminisztérium európai főosztályának vezetője nem tagadja, hogy az unió lakosságának egy részét aggasztja a bővítés perspektívája. Attól tartanak, hogy új államok belépése felvizezheti az unió vívmányait, amelyeket ugyanakkor magától értetődőnek tartanak. A bővítés azonban mindkét oldal számára hasznos, hiszen Németország is határozottan nemzeti érdekeket követ, amikor támogatja új tagok felvételét. Az unió lakossága -- szerinte -- azért szkeptikus, mert nem eléggé tájékozott. Schweppe szerint a lakossági aggodalmakat az is táplálhatja, hogy a többségben lévő nyerők mellett nyilván vesztesek is lehetnek. (Az egyik oldalon a szabad munkaerő-vándorlás -- például -- megzavarhatja a munkaerőpiacot, a másik oldalon pedig a külföldi földvásárlások gerjesztenek aggodalmakat.)
A szemináriumon nem lehetetett megkerülni a szeptember 11-i terrormerényletek következményeit az unió belső fejlődésére. Mind a francia, mind a német felszólalók nagyon óvatosan nyilatkoztak. Norber Baas, a berlini külügyminisztérium nagykövete dicséretesnek tartja, hogy az uniós szervek gyorsan reagáltak. Hosszabb távra azonban -- szerinte -- még nem lehet megbízható forgatókönyveket felvázolni. Az mindenesetre biztos, hogy az amerikaiakat tehermentesíteni kell Európában. De ehhez nincs szükség holmi ellen-NATO-ra. A transzatlanti kapcsolatokban is változatlanul a NATO játssza a főszerepet.
Alain Barrau, a francia nemzetgyűlés uniós bizottságának elnöke szerint jelenleg Európa még nem tölti be maradéktalanul a reá háruló szerepet a Balkánon, de az amerikaiak ki fognak vonulni. Kérdés, hogy Európa milyen szinten pótolja majd az Egyesült Államokat. Francia részről nem hiszik, hogy középtávon a védelmi együttműködés túlmutat majd az eddig elhatározott kereteken.
(Egyébként az utóbbi napok fejleményei is alátámasztják ezt az óvatos megközelítést, hiszen a tagállamok -- bár az eredeti menetrend szerint még novemberben lejár a határidő -- nem tudtak megállapodni, hogyan finanszírozzák a több tíz ezer fős gyorsreagálású hadtestet, amelynek felállítását már korábban elhatározták.)
Ha valaki azt várta, hogy a részt vevő újságírók dokumentációs csomagjukban tervezeteket is találnak majd arra, hogyan nézzen ki Európa -- mondjuk -- 5-10 éven belül, csalódnia kellett. A hivatásos politika is most keresi a válaszokat a kérdésre -- fokozott óvatossággal --, hiszen a nemzeti szuverenitás igen érzékeny darabjainak az "uniósításáról" van szó...