Nyugodtabbnak ígérkezik az év vége

Az idén eddig 22 akció szerepel az aláírásgyűjtéstől a petíción át a sztrájkig terjedő munkavállalói tiltakozási formákat összegző statisztikában. A felmérések szerint mindig az év utolsó hónapja a "legmozgalmasabb": a decemberi költségvetési vita és az ezzel összefüggő bértárgyalások alatt a legtöbb a demonstráció. Az idei év vége azonban csendesebb lehet, hiszen a kétéves büdzsé tavalyi elfogadása óta ismertek a 2002-es keretek a közszférában, ráadásul a szakszervezetek is hagyományosan visszafogottabbak a választások előtt.
A közszféra meghatározott területein, így az egészségügyben, a szociális ágazatban és a közoktatásban dolgozók egy részénél akár a választásokig is számítani lehet megmozdulásokra -- véli Kiss Sándor, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének elnöke. Hozzáteszi: a közszféra többi része "csendes" maradhat, a köztisztviselők bére az idén és jövőre is emelkedik, s készül a félmillió embert érintő, közalkalmazotti életpályáról szóló szabályozás.
A kampányidőszak alkalmatlan arra, hogy az érdekképviseletek bármit is kiharcoljanak, mert a parlament és a kormányzat sem tud érdemi intezkedéseket hozni -- szögezte le Fricz Tamás politológus. Szerinte azt is figyelembe kell venni, hogy ebben a periódusban minden esetleges szervezkedésnek szigorúan kerülnie kell a politikát, mert ha fény derül az akció pártkötődésére, máris hiteltelenné válhat.
Ami a sztrájkokat és a tüntetéseket illeti, Ausztriával egyetemben hazánk a legbékésebb ország Európában -- mondta lapunknak Berki Erzsébet közgazdász szakértő. A Foglalkoztatási Hivatal munkatársa kifejtette: 1989. január 1. és 2001. október 20. között 335, a szakszervezetek vagy munkavállalói csoportok által kezdeményezett, összefoglaló néven "munkaügyi vitában alkalmazott akciót" regisztráltak. Ezek közül a legtöbb figyelmeztető sztrájk (92), tüntetés (90) és sztrájk (58) volt. A statisztika szerint a legtöbb akciót -- 37-et -- 1997-ben szervezték, ezt 33 megmozdulással a tavalyi év követi. A legtöbben ennek ellenére 1995-ben, a Bokros-csomag meghirdetését követően vettek részt akciókban. Az az évi -- egyébként nem kiugróan sok -- hét munkabeszüntetéshez több mint 172 ezren csatlakoztak.
A megmozdulások döntő többsége állami és önkormányzati tulajdonú cégek munkáltatói, illetve közvetlenül állami szervek ellen irányult.
Valóban meg kell szabadulni attól az tévhittől, hogy Magyarország "sztrájkoló ország"; az itthoni megmozdulások a vasutasokét leszámítva inkább szimbolikusak, figyelmeztető jellegűek -- mondta lapunknak Thoma László szociológus. Sztrájkhullámok akkor valószínűek, amikor a kollektív szerződések időtartama lejár. Erre példa a tavalyi vasutassztrájkhullám. December tájékán viszont, a jövő évi bértárgyalásokkal párhuzamosan ha nem is országos, de helyi nyomásgyakorlást szoktak alkalmazni a szakszervezetek. Ennek célja a tárgyalás kikényszerítése, illetve az, hogy az ügy nyilvánosságot kapjon.
A közalkalmazotti megmozdulások nem decemberre, hanem a költségvetési viták időszakára tehetők, hiszen akkor dől el, hogy a munkáltatók mekkora összeggel tudnak majd gazdálkodni -- magyarázta a szociológus. Thoma László szerint az Antall-kormány a taxisblokád idején szembesült azzal, hogy gazdaságpolitikai intézkedésére az érintettek képesek országos, jól szervezett tiltakozással reagálni. Bár a rendszerváltással erodálódott a szakszervezetek támogatottsága, 1991-re kezdtek "magukhoz térni". Amikor Szabó Iván pénzügyminiszterként megpróbálta elhalasztani a közalkalmazottak bértáblájának bevezetését, a pedagógusok radikális fellépésének köszönhetően erősödött a szakszervezetek legitimációja.
1992 tájékán az MSZP és a szakszervezetek közeledése volt megfigyelhető, addig "szégyellték egymást". A közeledés 1994 elejére választási megállapodásban csúcsosodott ki, amely az MSZOSZ szociáldemokrata platformja és az MSZP között köttetett. Ez a szerződés azért nem alakulhatott át programszövetséggé, mert a szakszervezetek nem voltak hajlandók a négy évre szóló sztrájkmoratóriumot elfogadni -- emlékeztetett Thoma László. A Bokros-csomag után fokozatosan csökkent a szakszervezetek mozgósító ereje. A mostani kormányzati ciklusra, amikor a jobboldali koalíció tematizálja a tárgyalásokat, egyre súlytalanabbá válnak, ráadásul politikai támogatást sem kapnak a pártoktól. A magyar szakszervezetek szervezettsége jelen pillanatban 20 százalékos. Az alacsony mutató azzal is magyarázható, hogy a szakszervezetek erkölcsi, politikai megújulása elmaradt -- összegezte a szociológus.