Összefog Schröder és Chirac

Az uniós alkotmány megítélésük szerint az "európai integráció történelmi folyamatának jelentős szakasza lesz". Sürgették az MTI szerint az Európai Unión belüli törvényhozó és végrehajtó funkciók világos elhatárolását, a hatáskörök átláthatóbbá tételét. Elengedhetetlennek nyilvánították azon területek körének bővítését, amelyeken a konszenzusos döntéshozatal helyett minősített többséggel lehet a döntéseket meghozni. Elhangzott Nantes-ban az is, hogy az uniós reformokat illetően Francia- és Németország sok kérdésben azonos nézeteket vall.
A francia--német találkozó egyik célja az volt, hogy néhány héttel a 2004-ben kezdődő kormányközi konferenciáról dönteni hivatott laekeni EU-csúcs előtt megadják a vita alaphangját az intézményi reformokról.
A párizsi Le Monde ugyanakkor lappangó francia--német ellentétet lát az EU bővítésének kérdésében. A cikk szerzője, Arnaud Leparmentier szerint Hubert Védrine francia külügyminiszter -- aki jól tudja, hogy Bulgária és Románia 2002 végére nem képes lezárni a csatlakozási tárgyalásokat -- azért vetette föl a 12 állammal való együttes bővítés ötletét, hogy érzékeltesse: az intézményi reformok elmaradása mellett végrehajtandó keleti bővítés a közösség egész 50 éves építményét veszélyezteti, ráadásul a jelöltek nem felelnek meg a felvétel követelményeinek.
Példaként hozta fel a szerző Magyarország esetét: már lezárták a tőkeáramlással kapcsolatos fejezetet, amikor szeptember 11-e után kiderült, hogy az ország rajta van a pénzmosás ellen küzdő szervezet, az FATF feketelistáján. Berlin -- írja -- azzal, hogy történelmi okokból ragaszkodik Lengyelország első körös felvételéhez, kényszerhelyzetbe hozta az Európai Bizottságot.