Az uniós alkotmány megítélésük szerint az "európai integráció történelmi folyamatának jelentős szakasza lesz". Sürgették az MTI szerint az Európai Unión belüli törvényhozó és végrehajtó funkciók világos elhatárolását, a hatáskörök átláthatóbbá tételét. Elengedhetetlennek nyilvánították azon területek körének bővítését, amelyeken a konszenzusos döntéshozatal helyett minősített többséggel lehet a döntéseket meghozni. Elhangzott Nantes-ban az is, hogy az uniós reformokat illetően Francia- és Németország sok kérdésben azonos nézeteket vall.
A francia--német találkozó egyik célja az volt, hogy néhány héttel a 2004-ben kezdődő kormányközi konferenciáról dönteni hivatott laekeni EU-csúcs előtt megadják a vita alaphangját az intézményi reformokról.
A párizsi Le Monde ugyanakkor lappangó francia--német ellentétet lát az EU bővítésének kérdésében. A cikk szerzője, Arnaud Leparmentier szerint Hubert Védrine francia külügyminiszter -- aki jól tudja, hogy Bulgária és Románia 2002 végére nem képes lezárni a csatlakozási tárgyalásokat -- azért vetette föl a 12 állammal való együttes bővítés ötletét, hogy érzékeltesse: az intézményi reformok elmaradása mellett végrehajtandó keleti bővítés a közösség egész 50 éves építményét veszélyezteti, ráadásul a jelöltek nem felelnek meg a felvétel követelményeinek.
Példaként hozta fel a szerző Magyarország esetét: már lezárták a tőkeáramlással kapcsolatos fejezetet, amikor szeptember 11-e után kiderült, hogy az ország rajta van a pénzmosás ellen küzdő szervezet, az FATF feketelistáján. Berlin -- írja -- azzal, hogy történelmi okokból ragaszkodik Lengyelország első körös felvételéhez, kényszerhelyzetbe hozta az Európai Bizottságot.