Az elektronikus kereskedelem gyorsított felfuttatását elősegítő jogszabályt Erkki Liikkanen biztos előterjesztése alapján 2000. május 4-én fogadta el az Európai Parlament, a miniszteri tanács pedig az év június 8-án mondta ki jóváhagyó határozatát. Ebben 2002. január 16-át jelölték meg mint a tagországok általi átvétel végső időpontját. A határidőt azonban csak Ausztria, Finnország, Írország, Luxemburg és Németország tartotta be. A nagyobb mulasztók közül a francia kormány álláspontját Christian Pierret ipari miniszter tolmácsolta, aki szerint az ottani nemzetgyűlésben még a tavaszi parlamenti és elnökválasztások előtt napirendre tűzik a megfelelő tervezet jóváhagyását. A brit kormány szerint a direktíva túl fontos és szerteágazó ahhoz, hogy elhamarkodottan léptessék életbe. Az e-kereskedelem ügyeiben illetékes miniszter szerint további - az áruforgalomban és a pénzügyi szolgáltatásokban érintett cégekkel együtt - mélyreható elemzésnek vetik alá a tervezetet.

A direktíva gyors és teljes körű elfogadásának fontos szerepe lenne abban, hogy a jövőre várhatóan 340 milliárd euróra rúgó - de az Egyesült Államokkal összehasonlítva még mindig szerény összegű - elektronikus kereskedelem gyorsan növekedhessen. A vállalatok, illetve a cég és ügyfél közötti kapcsolatokat egyaránt szabályozó rendelkezés mindenekelőtt meghatározza a hálózaton való értékesítés szavatossági követelményeit, és ezeket az eladó országa szerinti jogrend alá utalja. Az eladó telephelyét az alapján kell meghatározni, hogy az adott vállalkozásnak hol vannak fix létesítményei, és ennyiben közömbös, hogy mely országban lévő szerver révén kínálták, adták el és fizették ki az árut, illetve az eladónak hol van postafiókja. A direktíva szerint az eladónak tájékoztatást kell adnia tevékenységi köréről és adatairól, a hirdetési és direkt marketing műveleteit pedig átláthatóvá kell tennie. A jogszabály a tagállamok kötelezettségévé teszi az elektronikus szerződések útjában álló akadályok kiiktatását, az alkalmazás jogbiztonságának megteremtését és a műszaki hibák lehetőség szerinti megelőzését. A hatályossá váláshoz érvényt kell szerezni minden kapcsolódó nemzeti és uniós jogszabálynak, a tagállamoknak pedig meg kell határozniuk a résztvevők által követendő magatartási normákat és a viták kezelésére vonatkozó ajánlásokat.