EU: nem minden tagország "zöld"
Jelentős különbség van az egyes EU-tagállamok környezetvédelmi teljesítménye között - derül ki az Eurostat adataiból. Tükröződik ez például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában: miközben egyes országok 1990 és 1999 között jelentősen mérsékelni tudták emissziójukat, mások ugyanekkora arányú emelkedést regisztráltak. Luxemburgban közel a felére sikerült leszorítani egy évtized alatt a kibocsátást, a nagyobb tagállamok közül pedig Németország érte el a leglátványosabb (19 százalékpontnyi) csökkenést. A másik végletet a mediterrán tagok képviselik (a stagnálók közé tartozó Olaszország kivételével) 20 százalékpont körüli növekedéssel.
Az egy lakosra jutó vízfelhasználásban - nem meglepő módon - szintén a déli államok járnak az élen: Spanyolország évi ezer köbméteres fogyasztása például kétszerese a francia- vagy németországi, négyszerese a nagy-britanniai és hétszerese a dániai értéknek. Az organikus mezőgazdasági termelés elterjedtségét tekintve Ausztria, Dánia és Finnország toronymagasan vezet a többi tagállam előtt, miután a két utóbbi állam látványos növekedést ért el e téren a kilencvenes évek második felében. Míg Ausztriában már 1995-ben is a termőterület közel egytizedét biomódszerekkel művelték, Görögországban ez az arány az ezredfordulón is egy százalék alatt volt.
A tizenötökben évente felhasznált villamos energia 6 százaléka származik megújuló forrásokból, ám az összesítés itt is hatalmas országonkénti eltéréseket takar. Svéd-, Finnország és Ausztria szükséglete harmadát-negyedét "zöld" energiaforrá-
sokból fedezi, miközben Nagy-Britanniában, Németországban és a Benelux államokban ez az arány mindössze néhány százalék. Az unió teljes villamosenergia-fogyasztásának mennyisége egyébként kismértékben nőtt a kilencvenes évek folyamán, ám Német-, Svédország, Dánia és Luxemburg enyhe csökkenést tudott elérni. Az ezereurónyi termelési értékre jutó energiafelhasználás Görög-, Spanyolország és Portugália kivételével uniószerte csökkent.
