Magyarok a Balkánon: tartós hadművelet

Rohamosan közeledik a NATO prágai csúcstalálkozójának időpontja, amelyen Magyarország képviselőinek arról is számot kell adniuk, milyen elképzelésük van az ország szerepéről a szervezeten belül, s milyen felajánlásokat tesz a szövetség részére. Az aktuális vállalásokat már a nyáron meg kellett volna tenni, de a honvédelmi tárca vezetése halasztást kért, arra hivatkozva: a korábbi teljesítetlen vállalások és a szövetség kritikája miatt először fel kívánják mérni, mi az, ami megfelel Magyarország érdekeinek, és az ország teherbíró képességeivel is összhangba hozható.

Annyi már valószínűsíthető: vállalásaink fő területe a Balkán-félsziget maradna. A nemzetközi szerepvállalás a NATO-tagságból fakadóan a szövetség elvárásai miatt kikerülhetetlen. A Balkán mellett szól a régió közelsége, illetve az, hogy emiatt a térség stabilitása közvetlenül szolgálja Magyarország biztonsági és politikai érdekeit. Nem hagyható figyelmen kívül a konfliktusokkal járó menekülthullámok megelőzésének érdeke és a Vajdaságban élő magyar kisebbség biztonsága sem.

A szakértők többsége a balkáni békeműveletekben való részvétel melletti érvek közé sorolja, hogy a térség stabilizálódása következtében megnyíló befektetési lehetőségekből, valamint a helyreállítási munkálatokból a magyar vállalati szféra is hasznot húzhat. A legkézzelfoghatóbb eredmények a közvetett előnyök kiaknázásából származtak: így a magyar tőkekivitel a térség államait is megcélozta, elég a Matáv macedóniai, közel 300 millió euró értékű bevásárlására, vagy a horvát INA olajcég magánosítása kapcsán a Mol terjeszkedési terveire gondolni. Emellett további lehetőségeket jelenthet az idei évben Jugoszláviában megkezdett privatizáció, s elkezdődött a magánosítás Boszniában is. A külföldi tőkére az utóbbi két országban égetően nagy szükség van, igaz, a befektetőket sok esetben továbbra is elriasztja a bürokrácia, a mindent átható korrupció és a közbiztonság állapota.

A békeműveletekben való részvétel közvetlen gazdasági kiaknázására általában Olaszországot hozzák fel követendő példaként, arra hivatkozva, hogy sok olasz cég eredményesen terjeszkedik, az instabil térségekben előszeretettel telepednek le a békefenntartó támaszpontok közelébe. Ennek ellenére a tapasztalatok szerint a közvetlen gazdasági előnyszerzés meglehetősen nehéz, s ezen a téren eddig meglehetősen kevés babér termett a magyar cégeknek. Így alig egy-két hazai vállalatnak sikerült bekapcsolódnia a háborúkat követő helyreállítási munkálatokba. Pedig ebben - a horvátországi Okucaniban 1996 és 2002 között állomásozott egység révén - a magyar katonai alakulatok is részt vettek. A kevés számú piacszerzési kísérlet közé tartozik a Hídépítő Rt. tevékenysége a helyreállítás első éveiben. A cég - részben a magyar hidászok jó hírére alapozva - számos boszniai pályázaton elindult, de végül összességében csak két kisebb, egyenként 100-150 ezer dollár értékű megbízást sikerült elnyernie. Ennél nagyobb üzleti sikert jelentett a vállalatnak, hogy - szintén a helyreállítási munkálatok kapcsán - Horvátországban elnyerte Ploce város kikötőjének 19 millió márka értékű rekonstrukcióját. A munkálatok 2000-ben fejeződtek be, de azóta már a Hídépítő Rt. is visszavonult a balkáni terepről, elsősorban a rendkívül erős protekcionizmust hibáztatva, amely sok esetben lehetetlenné teszi, hogy külföldi cégek nyerjenek megbízásokat.

Csekély kárpótlást jelenthet ezen a téren, hogy a balkáni missziókban részt vevő államok jelentős része Magyarországon építette ki logisztikai bázisait. Így például a Szarajevóban szolgálatot teljesítő, legkülönfélébb nációk tagjaiból álló egységek ellátását részben Magyarországon előállított termékekkel oldják meg. Emellett arról sem érdemes megfeledkezni: a békeműveletek a fegyveres összeütközések kiújulásának megelőzésével azokat a káros következményeket is segítenek elkerülni a magyar gazdaságban, amelyek a balkáni háborús konfliktusok hatásaként korábban különösen fájdalmasan jelentkeztek a külföldi befektetések és a turizmus terén.