Az eszköztár harmonizációja

>> Irányadó instrumentum



Az MNB irányadó eszköze a heti egyszeri alkalommal, fix kamatozással, mennyiségi korlát nélkül a bankok részére biztosított kéthetes jegybanki betét. Futamideje a monetáris politika transzmissziójának szempontjából megfelelő: hatékonyan képes befolyásolni az MNB operatív céljául szolgáló rövid, három hónapos futamidejű pénzpiaci kamatok alakulását, valamint a hitelek és betétek kamatátárazódási folyamatát. Az EKB irányadó eszköze kéthetes hitel, amit változó kamatozású tender keretében nyújt a bankoknak. Amennyiben a korábban felhalmozott sterilizációs állomány leépülése megtörténik, és a bankrendszer strukturális likviditáshiányos állapotba kerül, a MNB irányadó eszköze betét helyett szintén hitel lesz. Az EKB hiteltendereinek egyéb paramétereit teljes mértékben azonban várhatóan csak a GMU-csatlakozáskor vesszük át.





>> Kamatfolyosó



A jegybanki kamatfolyosó szerepe, hogy az egynapos bankközi kamatok szélsőséges ingadozását megakadályozza, és ezáltal elősegítse a monetáris transzmisszió hatékonyságát. A rövid futamidejű hozamok volatilitása ugyanis tovagyűrűzhet a hozamgörbe hosszabb lejárataira, ami befolyásolja a jegybanki operatív célként megjelölt kamatok alakulását. Az egynapos bankközi kamatok alsó határát a jegybanki egynapos betét kamata jelenti, az aktív oldali rendelkezésre állás formája pedig az egynapos fedezett hitel.

A bankközi kamatok stabilizálását, simítását elősegíti, ha a kamatfolyosó tetején és alján elhelyezkedő instrumentum kamatszintje közel van egymáshoz. A nominális kamatok csökkenése lehetővé tette, hogy az MNB a kamatfolyosó szélességét fokozatosan, 2000-hez képest a felére csökkentse (4-ről 2 százalékra). A kamatfolyosó szélessége így az EKB szabályozásával is összhangba került.

Az európai jegybanki gyakorlattól idegen aktív repokeret (egynapos futamidejű, mennyiségi korlát melletti hitelnyújtás) és keretkiegészítő repo (a menynyiségi limiten túl, magasabb kamat ellenében nyújtott hitel) eltörlése 2001-ben az eszköztár egyszerűsítésén túl megteremtette a kamatfolyosó szimmetriáját, ezáltal hozzájárulhatott a pénzügyi közvetítés költségeinek mérsékléséhez, a pénzügyi piacok fejlődéséhez is. Így ma már az MNB ügyfelei mennyiségi korlát nélkül, állampapír-fedezet ellenében juthatnak egynapos vagy napon belüli jegybanki forráshoz. Ezzel a lépéssel a jegybanki eszköztár részeként alkalmazott aktív és passzív oldali rendelkezésre állás és azok feltételei is megfelelnek az EKB gyakorlatának.





>> MNB-kötvény



A jegybank által kibocsátott, rövid lejáratú értékpapír többféle futamidővel és értékesítési technikával szerepelt a jegybanki eszköztárban. Funkciója a pénzpiaci eszközök körének szélesítése és a sterilizáció volt az irányadó kamat futamidejénél hoszszabb lejáratokon. 2002-ben az MNB-kötvény aukcióinak megszüntetését a sterilizációs állomány csökkenése tette lehetővé. Rövid lejáratú jegybanki értékpapírokat az EKB is kibocsáthat, amennyiben a bankrendszer likviditásának csökkentésére van szükség, így ennek az eszköznek az alkalmazása megfelel az EKB gyakorlatának.





>> Devizapiaci műveletek



2001 tavaszán a forint euróval szembeni árfolyam-ingadozási sávja š15 százalékra szélesedett, annak szélein a jegybank euróban automatikus és korlátlan intervenciós kötelezettséget vállal (ez a sáv gyenge szélén euróeladást, az erős szélén -vásárlást jelent). A devizaliberalizáció hozzájárult ahhoz, hogy az árfolyam még inkább tükrözze a piaci szereplők várakozásait. Az új árfolyamrendszer megfelel az ERM II (európai árfolyam-mechanizmus) paramétereinek, és lehetővé teszi az árfolyam-stabilitásra vonatkozó maastrichti konvergenciakritérium teljesítését, mely szerint a GMU-csatlakozás előtti két évben a hazai valuta árfolyamának egy š15 százalékos sávban kell mozognia az euróhoz képest, a sáv közepének leértékelése nélkül.





>> Tartalékrendszer



A kötelező tartalékráta-szabályozás stabil jegybankpénzkeresletet jelent, így segíti a jegybanki likviditásszabályozást. Ezáltal csökkenti az egynapos kamatok volatilitását, és javítja a monetáris transzmissziót. Amennyiben a jegybank a tartalékok után a piacinál kisebb kamatot fizet, akkor a tartalékkötelezettségnek egy implicit adó funkciója is van. A fejlett jegybankok tartalékszabályozásában az utóbbi funkció teljesen háttérbe szorult, az EKB például a tartalékokra piaci kamatot fizet, így a bankokat terhelő jövedelemelvonás mértéke zérus.

Az MNB által alkalmazott tartalékráta 2000 elején még 10 százalék felett volt, és a tartalékra fizetett alacsony kamat miatt a jövedelemelvonás is meghaladta a 80 bázispontot (azaz az elvonás éves nagysága a tartalékköteles források 0,8 százaléka volt). A jegybank a jövedelemelvonás mérséklése érdekében folyamatosan csökkentette a tartalékrátát, és szűkítette az irányadó kamat és a tartalékra fizetett kamat eltérését. A tartalékráta jelenleg 5 százalék, és a jövedelemelvonás mértéke kevesebb mint 20 bázispont. A GMU-hoz való csatlakozásig a jegybank célja a tartalékráta további mérséklése és a jövedelemelvonás megszüntetése. További feladatot jelent még a tartalékalap harmonizálása és a statisztikai adatszolgáltatás megváltoztatása. (Az MNB a tartalékalap megállapításához a forrásoldali tételek havi átlagos állományát használja. Az EKB a tartalékkötelezettséget ennél egyszerűbben, csupán hó végi állományadatokat használva határozza meg.)





>> Fedezetértékelés



Az eszköztárral kapcsolatos alapelv, hogy a jegybank hiteloldali műveletet csak megfelelő fedezet ellenében végez üzleti partnereivel. Az elmúlt években a bankrendszer likviditási többlettel rendelkezett, így a jegybank eszköztárában is a betétoldali eszközöknek volt nagyobb jelentősége. A fedezetértékelés fejlesztése, a harmonizáció mellett, az utóbbi időben azért is fontossá vált, mert középtávon a bankrendszer strukturális likviditáshiánnyal szembesülhet, s a jegybanki eszköztárban a hitelműveletek nagyobb szerephez juthatnak.

2002 során az MNB fejlesztett a kockázatok felmérésének módszertanán, és jelentős, a Keler fejlesztési tervével összehangolt, informatikai fejlesztések indultak a napi fedezetértékelés bevezetése érdekében. Az új fedezetértékelési rendszert a jegybank várhatóan 2003 második negyedévében vezeti be. A rendszer kialakításánál elsőrendű szempont volt az EKB fedezetértékelési elveinek való megfelelés. Ennek következtében a rendszer bevezetése után a GMU-hoz való csatlakozásig a jegybank nem tervez jelentősebb átalakítást a fedezetértékelési rendszeren.





>> Elfogadható fedezetek



Az MNB hitel fedezeteként forintállampapírokat fogad el. Az EKB az állampapíroknál lényegesen szélesebb kört határoz meg, amihez középtávon a jegybank is alkalmazkodni kíván. A forintállampapírok állománya jelenleg elég nagy ahhoz, hogy az MNB üzletfelei képesek legyenek a fedezetet előteremteni az általuk igényelt jegybanki hitelekhez. Nagymértékű változtatás így a közeljövőben nem várható. A jegybank ugyanakkor, a tőkepiaci fejleményeket figyelemmel kísérve, fokozatosan bővíteni kívánja az elfogadható fedezetek körét.





>> Partnerkör



Az EKB alapvetően indirekt módon határozza meg a rendszeres jegybanki műveletekben való részvétel feltételeit. Azok a tartalékolási kötelezettség alá eső intézmények lehetnek a jegybank üzletfelei, amelyek képesek megfelelni a jegybank elszámolási rendszere által támasztott technikai feltételeknek. Természetesen az MNB is alkalmaz ilyen típusú kritériumokat, de a szerepük középtávon tovább növekedhet. A GMU-hoz való csatlakozáskor át kell vennünk az EKB által nyújtott hitel aukcionálásának paramétereit is. A minimális ajánlati összeg és a lépésköz lényegesen emelkedhet, ami hatással lehet a jegybank partnerkörére is.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a jegybank az utóbbi években nagy erőfeszítést tett az eszköztár harmonizációja érdekében. Ennek ellenére a GMU-csatlakozásig még számos tennivaló akad. Figyelembe kell venni, hogy közben az EKB gyakorlata folyamatosan változik, így a jegybanknak egy kellően rugalmas eszköztárat kell kialakítania, melyben később a változtatások is könnyen kezelhetőek.