Antagonisztikus összeférhetetlenségek

A lavina akkor indult meg, amikor a Merrill Lynch egykori sztár-telekomelemzőjének munkatár-saihoz küldözgetett e-mailjeit nyilvánosságra hozta Eliot Spitzer New York-i főügyész. Henry Blodget az "ócska" és "trágya" jelzőkkel illette azokat a részvényeket, amelyeket egyébként vételre ajánlott a Merrill ügyfeleinek. A Merrill gyorsan kiegyezett peren kívül, lerótta 100 millió dollár büntetését. Azóta pedig csaknem mindegyik befeketési bank megfizette saját "tartozását". Az elemzők mentegetésének szándéka nélkül: amikor a részvényárfolyamok emelkedtek, akkor senki sem vonta kétségbe az elemzői előrejelzéseket, hiszen azt látták, amit látni szerettek volna.

Kiderült tehát az, amit egyébként minden szakmabeli tudott: hogy számtalan területen összeférhetetlenség áll fenn a befektetési bankok egyes részlegei között. Elméletileg az elemzés és a corporate finance vagy az M&A (összeolvadások és fúziók) osztályok között kínai falnak kellene húzódnia, ami megakadályozná, hogy az elemzők a befektetési bank másik részlegének érdekeit szolgáló javaslatokat adjanak ügyfeleiknek. A gyakorlatban azonban ki hallott már olyan részvénykibocsátásról, amelynél a tranzakciót szervező bank elemzőosztálya nem javasolta volna vételre ügyfeleinek az adott cég papírjait?

Még 4-5 évvel ezelőtt sem vették ezt ennyire komolyan, mint mostanában. 1997-ben a JP Morgan két német bank, a Bayerische Vereinsbank és a Bayerische Hypotheken und Wechselbank összeolvadásában mindkét fél tanácsadójaként működött. Ráadásul ez még csak nem is zavart senkit. Egy évvel később már sokaknak feltűnt, hogy a Goldman Sachs komoly szerepet vállalt a Long Term Capital Management felszámolásában, miközben Warren Buffett számára is befektetési tanácsokkal szolgált a hedge fund portfóliójának értékesebb részeivel kapcsolatban. Ezekhez képest a Merrill és később a Salomon Smith Barney kispályásnak mondható.

Spitzer főügyész azonban elhatározta, hogy felgöngyölíti ezeket az eseteket, és rendet tesz a Wall Streeten. Amit elért, az az, hogy az elemzőrészlegeket teljesen leválasztják a befektetési bankokról. Ráadásul a független elemzők képzését és működését is öt éven keresztül a befektetési bankok finanszírozzák, erre a célra ugyanis önként befizetnek 457,5 millió plusz 85 millió dollárt (a képzésre). Ehhez még hozzájön a 925 millió dollárnyi büntetés, amelyet a bankok nagyságukkal és tárgyalási képességeikkel arányosan fizetnek majd ki: a legnagyobb öszszeget, több mint 300 millió dollárt a Citigroup tagja, a Salomon Smith Barney rója majd le.

Úgy tűnik tehát, hogy vége szakad a pénzügyi rendszer 1975 óta tartó deregulációjának. 1975-ben szűnt meg az a törvény, amely megszabta a részvénykibocsátásokért felszámolható tanácsadói és lebonyolítási díjat. 1999-ben az 1929-33-as válság után hozott Glass-Steagall törvényt is hatályon kívül helyezték - a bankok már amúgy is megtalálták a kiskapukat, hogy lépést tarthassanak az európai vetélytársakkal -, így lehetővé vált az univerzális bankok működése Amerikában. A szakértők most attól tartanak, hogy egy masszív újbóli regulációs hullám eredményeként még a végén nemcsak az elemzést, de a kötvény-, deviza- és részvénykereskedést is leválasztják a vállalati pénzügyi részlegekről. Ez pedig sokak szerint már a befektetők érdekeit is sértené, hiszen ennek hatására visszaeshetne a forgalom az egyes piacokon, a csökkenő likviditás pedig növekvő ajánlati résekhez vezethetne.

Azt az érdekkonfliktust pedig, amelyet még feltérképezni is nehéz, hogy egy bank ügyfelét reprezentáló banki alkalmazottnak a bank kereskedőjével folytatott egyeztetéséből a kereskedő milyen információkat használ fel más ügyleteknél, szinte lehetetlen feloldani.

Végső soron tehát a Spitzer-féle hadjáratnak lesz eredménye: a befektetési bankok az eddigieknél is óvatosabbak lesznek majd. Sőt, néhol már van kézzelfogható eredmény is - bár kétlem, hogy Spitzer ezt szerette volna -: az alkalmazottak egymás között inkább mobiltelefonon beszélnek, e-mailek helyett pedig faxokat küldözgetnek, mert azoknak nem marad nyoma.

Mindent összevetve nem valószínű, hogy megszűnnének az eddigi összeférhetetlenségek, inkább csak annyi történik majd, hogy nehezebb lesz lenyomozni ezeket, és talán objektívebbé válik az elemzés.