Faktoring a kisvállalkozásoknak, támogatással
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) tavaly év végén elfogadott Széchenyi vállalkozásfejlesztési programjában a faktoring - mint arról a Világgazdaság korábban több alkalommal beszámolt - a kis- és középvállalkozások (a kkv-k) pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését segítő eszközök között szerepelt. A vállalkozások folyó finanszírozásában jelentős szerepet játszhat a követelések faktorálása - fogalmazták meg a tárcánál -, ami a kereskedelmi bankok tevékenységében is bővülő üzletágnak számít. Mivel azonban a kisvállalkozások körében ez még nem eléggé ismert és nem is igazán elterjedt "műfaj" - sőt viszonylag drága is -, a GKM célszerűnek tartotta megvizsgálni, hogyan lehetne a szolgáltatást a kkv-k számára is vonzóvá tenni.
A részletekről - egyebek között az állami támogatás, a lebonyolítás mikéntje, illetve a résztvevők kiválasztása tekintetében - azonban máig sem született döntés. Információink szerint ugyanakkor hamarosan napvilágot látnak a vonatkozó minisztériumi elképzelések. Szakmai körökben ugyanakkor azt mondják: nincs új a nap alatt, minthogy a közép-magyarországi régió beszállítói konferenciáján négy évvel ezelőtt elfogadott, 1999. márciusi ajánlások között - amelyeket akkor eljuttattak a kormányhoz - már szerepel a beszállítói faktoringprogram is.
Eszerint a működési és likviditási helyzet javítását szolgáló beszállítói faktoring hatására mód nyílik a tőkeerőt meghaladó növekedésre és a piaci lehetőségek teljes kihasználására. Az eljárás "piaci alapon" is hasznos pillére lehet a beszállítói programnak, mégpedig a belföldi és az exportértékesítésben egyaránt. Állami szerepvállalás segítségével - olvasható a négy évvel ezelőtt szerkesztett dokumentumban - erőteljesen növelhető a faktoringfinanszírozás "emelő hatása".
Az ajánlás a beszállítók állami szerepvállalására két módszert javasolt: kamattámogatást, illetve refinanszírozási hitelkeret létrehozását. A kamattámogatás esetében az állami feladatok közé sorolták egyebek mellett a kamattámogatási keret elkülönítését, a kedvezményes kamatszint megállapítását, a faktoringszolgáltatók körének meghatározását, illetve a szolgáltatás feltételeinek definiálását. Hasonló állami szerepvállalással járna a másik módszer is, de ez alatt kamattámogatási keret helyett refinanszírozási hitelekeret létrehozása értendő. Meg kellene állapítani a kedvezményes kamatszintet, és pályázat alapján ki kellene választani a szolgáltatók körét. Az utóbbi módszer nagy előnyének tartották, hogy ha a hitelt faktoringon keresztül kapják a beszállítók, a megbízható vevőkör miatt a visszafizetés szinte kockázatmentes.
Az ötlet ismételt napirendre kerülésének örülnek szakmai körökben, s nagy érdeklődéssel várják a GKM döntését. Bíznak abban, hogy a program megvalósítása során támaszkodnak majd tapasztalatukra, gyakorlatukra. Pontos statisztika ugyan nincs, de szakértői becslés szerint a "klaszszikus" faktoringtevékenységet végző közel tíz cég (PSZÁF-engedélye több mint száznak van) tavalyi forgalma már elérte a 180 milliárd forintot. A piac dinamikus növekedését jelzi, hogy ez az adat 1998-ban még csak 30 milliárd forint volt, ami a következő évben a duplájára emelkedett. 2000-ben százmilliárdra, tavalyelőtt pedig 150 milliárdra nőtt az összeg. A prognózisok szerint a trend folytatódik. Egyrészt mert az elmúlt évi faktoringforgalom GDP-ből való részesedése az európai átlag felét sem tette ki. Másrészt csupán maximum ezer vállalkozás - döntően kkv-k - használta a faktoringot. Ez állami szerepvállalással több tízezerre is nőhetne - vélik a szakma.
A Világgazdaság korábbi értesülései szerint a Széchenyi-kártyát működtető KA-VOSZ Rt. kapna közvetítői szerepet a kis- és középvállalkozások faktoringjában is. Ebben a hitelkártya-konstrukcióhoz hasonló ügynöki tevékenységre vállalkozna, s közvetítést végezne a faktoringcégekhez és a bankokhoz. Ehhez ugyanazt az országos hálózatot használná fel, mint a hitelkártyánál.
Úgy tudjuk, az elképzelések között szerepel például a három-öt százalékos állami kamattámogatás. Faktoráláskor megkötnék egy-egy számla minimális értékét, és megszabnák a költségek felső határát is. A KA-VOSZ tehát mintegy elszámolóházként venne részt az állami kamattámogatással összefüggésben. Az ügyfél, azaz a kis- és középvállalkozás és a faktoringcég azonban közvetlenül szerződne egymással.
