Magántulajdonú pénzintézet
A Postabank (Pb) 1996. április és az 1998. augusztusi "visszaállamosítása" között lényegében mint magántulajdonú pénzintézet működött, tevékenységére közvetlen rálátása csak a felügyeletnek és részben az MNB-nek volt, amit korlátozott a bank veszteséget okozó ügyleteinek tudatos eltitkolása, a működés átláthatatlanná tétele - így az ÁSZ. A bank vezető menedzserei több éven keresztül tévedésben tartották az igazgatósági képviselettel nem rendelkező tulajdonosokat, amikor olyan döntési mechanizmust alkalmaztak, amely lehetőséget adott a szakértői kontroll kiiktatására. Részben ennek a következménye, hogy a tulajdonosok elzárkózása ellehetetlenítette azokat a közvetlen állami beavatkozásokat, amelyek a betétesek és az üzleti partnerek védelme érdekében szükségesek lettek volna. Így hamvába holt az a próbálkozás is, melynek során 1997 áprilisában, a Postabank-botrány kirobbanását követően közel 12 milliárd forintot pumpáltak szoros állami koordinációban az addigra már a csőd szélén táncoló pénzintézetbe. Jelentésében az ÁSZ is kiemeli, hogy 1998-ig a bank pozícióinak megerősítése érdekében csak olyan lépésekre kerülhetett sor, amelyeket a banki menedzsment is elfogadhatónak tartott, és amelyek vezető pozícióikat nem veszélyeztettek. A számvevőszék hangsúlyozza, hogy 1997-ben az állami akarat közvetlen érvényesítésére nem volt mód, mivel a betétesek védelmét szolgáló állami kezdeményezések megvalósulásához a bank korábbi menedzsmentjének egyetértésére is szükség lett volna.
