Vállalkozóké a kassza hatoda

Hazánkban tízezernél több egészségügyi vállalkozás működik. Ez azt igazolja, hogy törvény híján is gyökeret vert a magántőke a gyógyítóágazatban. Míg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1995-ben 12,5 milliárdot fizetett ki a magánszolgáltatásokért (ez a kiadásainak 6,9 százaléka volt), tavaly a gyógyító-megelőző kassza 15,9 százaléka, összesen 78,5 milliárd forint jutott e célra.

A spontán privatizációt kívánta mederbe terelni a 2001 decemberében elfogadott kórháztörvény, ám a parlamenti választásokat követően az új kormány a jogszabály több pontján változtatást javasolt. A ma parlament elé kerülő törvénytervezet és a másfél éve elfogadott jogszabály között a legfontosabb eltérés, hogy amíg a "mikolai" törvény bezárta a kaput a szakmai befektetők (gyógyszercégek, orvosi műszergyártók) előtt, a "cseháki" lehetővé tenné számukra is a megtelepedést.

A jelenlegi ellenzék - tartva a monopolhelyzet kialakulásától - elveti ezt a javaslatot. Azzal sem ért egyet, hogy a korábbitól eltérően az orvosok és az egészségügyi dolgozók jogállását nem a kórháztörvényben, hanem külön jogszabályban rendezné a kormány. Csehák Judit szerint azonban ez nem okoz gondot, mert annak januári hatálybalépése előtt inkább csak átalakítási előkészületekre lehet számítani a kórházakban. Az egészségügyi szakszervezet ennek ellenére petíciót kíván benyújtani a kormánynak, tart a sokmilliárdos vagyon elherdálásától is.

Az MDF azért aggódik, hogy az egészségügyi privatizáció folyamatában az állam fokozatosan kivonul az ágazatból, s veszélybe kerül a szolidaritási elven nyugvó ellátás, ezért népszavazást latolgat. A Fidesz sem fogadja el a jelenlegi törvényjavaslatot, négypárti egyeztetést javasol. A privatizációpártiak azzal érvelnek: a forráshiányos egészségügy rendbetételére a következő tíz évben legalább 1500 milliárd forintra van szükség, ami a központi költségvetésből nem folyósítható. Az egészségügyi kormányzat szerint a további magántőke-bevonást azonban a gyógyítási szükségleteknek megfelelően kell szabályozni, s az egészségügyi célvagyont is törvénnyel kell védeni. Az új jogszabály készítői azt is mondják: mivel a tőke olyan területekre fektet be, ahol megtérülést remél, garantálni kell számára a tisztességes nyereséget. Ehhez úgy kell átalakítani a gyógyítás finanszírozását, hogy a költségvetési intézményként gyógyító kórházak ne kerüljenek hátrányba a gazdasági társaságokkal, a magánszolgáltatókkal szemben. Egyébként a kórházak átalakulása nem kötelező, állítják.

A magánszolgáltatók nagy hányada jelenleg a járóbeteg-szakellátásban dolgozik. Jelentős részt képviselnek továbbá a betegszállításban, a természetgyógyászatban és egyéb rehabilitációs tevékenységekben. A háziorvosok és fogorvosok csaknem mindegyike vállalkozó. A vesebetegek művesekezelését 90 százalékban magánszolgáltatók végzik, s meghatározó a jelenlétük a drága diagnosztikai ellátásban is. Több településen az ügyeleti szolgálatot is vállalkozásban látják el a doktorok.