Európai űrszonda a Holdra
Szakmailag az új típusú ionhajtómű a legizgalmasabb része a napokban felbocsátott SMART-1 (Small Missions for Advanced Research in Technology) európai űrszondának - válaszolt lapunknak Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója. A viszonylag kis teljesítményű, de folyamatosan működő, s csak hónapok alatt felgyorsuló eszközzel bő egy év alatt jut el a Holdig a SMART-1. Az ionhajtómű az űrszondáknál és űrhajóknál használt többtonnányi vegyi anyag elégetése helyett a jóval olcsóbb elektromosenergia-meghajtást használja fel. Üzemanyaga, a xenongáz atomjait elektronokkal bombázzák, hogy töltés alakuljon ki bennük. Ekkor egy magasfeszültségű rács magához szippantja az ionokat, az így hatalmas sebességgel kilövellő részecskék hajtják az űreszközt.
A szonda nem a szokásos módon, elliptikus pályán teszi meg a Holdig vezető, mintegy 400 ezer kilométeres utat, hanem spirális pályán. A Holdra nem száll majd le, annak egéről végzi majd a méréseket 6-12 hónapon keresztül. A SMART-1 a tervek szerint vizsgálni fogja a Hold felszínét, ásványainak összetételét, keresi a víz nyomait. A víz jele-netét még nem sikerült igazolni, de a kilencvenes években két műhold már közvetett bizonyí-tékokat talált rá. Vizet egyébként legfeljebb jég formájában lehet majd találni, de csak ott, ahol nem éri közvetlen napfény az égitest felszínét. A SMART-1-től várt adatok segíthetik a Hold-Föld rendszer jobb megértését, ezen keresztül a Föld történetének jobb megismerését is. A majdani Hold-bázis működtetése során tesztelhető lesz, hogyan működik az emberi szervezet, illetve eszközeink egy idegen égitesten, ez pedig az első lépés a marsi telep létrehozása felé.
A 367 kilogrammos szondát 11 európai ország és az USA öszszesen 30 vállalatának hozzájárulásával fejlesztették ki az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) keretében. A munkában magyar kutatók nem vettek részt, ahogyan magyarországi, illetve nemzetközi együttműködések keretében folyó kutatások sem kapcsolódnak hozzá. (BHL)
