Mélyreható változások kellenek

Habár az euró öt évvel ezelőtti bevezetése fontos lépés volt az érintett országok gazdaságainak integrálódása irányába, a közös pénzt használó övezetet most jellemző erőtlen gazdasági élénkülés ráirányította a figyelmet az eurózóna gyengeségeire és a szükséges lépések megtételének halaszthatatlanságára - olvasható az OECD legfrissebb, eurózónáról szóló átfogó tanulmányában.

A gazdaságpolitikának az inflatorikus nyomás kiküszöbölésével kell a GDP bővülési ütemét emelni, továbbá erősítenie kell a sokkokra való rugalmas reagálás képességét és a kohéziót, ezzel egy időben pedig a közpénzügyeket fenntartható pályára kell helyeznie -vélik a nemzetközi szervezet szakértői. Rövid távon azonban ezeknek még nem érződik a hatása, így az idei gazdasági növekedés alacsony lesz, s csak jövőre éri el a dinamika a 2,5 százalékot.

Az OECD az említett feladatok megoldása egyik kulcsterületének a munkaerőpiacot látja. A foglalkoztatottság és az állástalanság tekintetében a nagy regionális különbségek egyik oka a munkaerő országon és régión belüli nagyfokú immobilitása, aminek a hátterében részint az áll, hogy a bérek gyakran nem igazodnak a helyi körülményekhez - emelik ki az elemzés készítői. Az, hogy a fizetések rendszerint a nemzeti bérszintekhez igazodnak, ellene hat a tőke országon belüli áramlásának és a lemaradó régiók felzárkózásának. Hogy megteremtődjön az utóbbi időben előszeretettel hangoztatott rugalmasabb munkaerőpiac, elengedhetetlen az állástalanokkal szemben a foglalkoztatottakat védő szigorú szabályozás enyhítése. A béreknek sokkal jobban a helyi körülményekhez kell igazodnia, az adórendszernek és a juttatásoknak pedig a gazdasági aktivitást kell ösztönözze. Az ingatlannal kapcsolatos magas tranzakciós költségek mérséklése, a bérlakáskereslet stimulálása, a saját lakást előnybe helyező adóösztönzők redukálása is hatékony eszközei a mobilitás emelésének. Az eredmény pedig a munkanélküliség alacsonyabb és a foglalkoztatottság magasabb szintje lesz (ezt mutatja az ábra is).

Egy másik kardinális kérdés az innováció - húzza alá az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tanulmánya. Számos, az innovációt és az új technológiák terjedését mérő indikátor jelentős szakadékot mutat az euróövezet és a legfejlettebb OECD-tagországok között, ez utóbbiak javára. Emellett feltűnő az észak-déli terjedés is. A célnak nem annak kell lenni, hogy minden régió egyenlően járuljon hozzá az innovációhoz, inkább annak, minden régió ambiciózus innovációs stratégiákat valósítson meg, így az abból nyerhető maximális haszon nem maradhat el. E tekintetben a társadalom- és gazdaságpolitikának javítania kell az oktatáson (ezen belül elsődlegesen a felsőoktatáson), emelnie kell a kutatás-fejlesztésre fordítandó összeget, és bátorítania kell az üzleti szféra fokozott részvételét. Többek között több kutatóra és - csakúgy, mint a diákok esetén - nagyobb mobilitásukra van szükség, ösztönözni kell a határokon átnyúló k+f projekteket, meg kell valósítani a diplomák kölcsönös elismerését.

A gazdaságok nagyobb rugalmassága megköveteli a költségvetési politikák koordinációját, így a nemzetközi szervezet a stabilitási paktum mellett tör lándzsát. Ezért nem engedheti meg magának az eurózóna, hogy bármelyik tagja hosszabb távon megsértse az államháztartás vonatkozásában a maastrichti szerződésben lefektetett középtávú egyensúlyi kritériumot. Figyelembe véve a lakosság elöregedését, az egyensúlyi vagy aktívummal záró költségvetés amúgy is csak egy minimumkövetelmény, amely a gazdaság rugalmassága elé nem állít akadályokat. (VG)