A láthatatlan gyilkos nyomában
Magyarországon az elmúlt 30 év öngyilkossági statisztikái alapján 1983 volt a "legfeketébb" év, akkor ugyanis 100 ezer lakosra 45,2 olyan haláleset jutott, amikor valaki önkezével vetett véget életének. Ezzel az adattal Magyarország akkor messze megelőzte a mai EU valamennyi tagállamát, hiszen a második helyen álló Lettországban is csak 32,9 volt a hasonló mutató. Magyarország elsősége egészen 1993-ig töretlen volt, abban az évben viszont a 33,96-os hazai adatnál Lettország és Litvánia is rosszabbat mutatott fel. A balti államok lakóinak lelki egészsége egyébként nagyon látványosan billent meg az 1990-es évek elején (az addigi 100 ezer lakosra jutó 30-ról 40 fölé ugrott az öngyilkossági ráta. Litvánia a már említett magyar "rekordot" többször is megdöntötte, és az öngyilkossági ráta csak 1996-tól, az akkori 49,14-es értékről kezdett csökkenni. A WHO legfrissebb, 2002-es adatai alapján azonban még mindig Litvániában a leggyakoribb az öngyilkosság Európában. Ebben az évben Magyarországot a másik két balti állam is megelőzte.
Az öngyilkosságot "Európa láthatatlan gyilkosának" nevező Markosz Kiprianu uniós egészségügyi biztos az adatok fényében a lelki egészség megőrzésére irányuló erőfeszítések fokozására szólított fel a WHO múlt heti miniszteri konferenciáján. A biztos szerint a lelki egészség kérdése meglepően kevés figyelmet kap, holott a legtöbb öngyilkosság valamilyen betegség - elsősorban a depresszió - eredménye. A súlyosan depressziós betegek 15 százaléka vet véget önkezével életének, 56 százaléka pedig megkísérli az öngyilkosságot. Az EU 2003-2008 közötti közegészségügyi programjának éppen ezért a lelki egészség az egyik központi eleme. Az unió számos olyan projektet finanszíroz, amely a lelki betegségek okait, illetve a megelőzés lehetőségeit igyekszik feltérképezni. Ezen kutatások alapján az Európai Bizottság már az év közepére egy lelki egészségügyi stratégia kidolgozását tervezi.
