Metropoliszok évszázada

Feltartóztathatatlan a nagyvárosok növekedése: az ENSZ számításai szerint 2015-ben több mint két tucat metropolis lakossága fogja meghaladni a tízmillió főt, és néhányuk - például Tokió vagy Bombay - már a harmincmilliós határ közelébe érhet. A huszadik század elején még csak három város volt egymilliónál népesebb, ma azonban ezek száma már eléri a 360-at. A metropolisok burjánzása súlyos gazdasági, társadalmi és ökológiai kihívásokkal szembesíti a világ kormányait - állapítja meg a világszervezet. Egyes elemzések a rák terjedéséhez hasonlítják a városok gyors ütemű, szabályozatlan növekedését, ami hovatovább az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélynek tekinthető. A Frankfurter Allgemeine Zeitung által idézett szakértők szerint a 21. század a tiszta levegőért, a vízért és a talajért folyó, egyre elkeseredettebb küzdelmek jegyében telik majd el, amennyiben nem sikerül gátat vetni az energiafelhasználásnak és a környezetszennyezésnek.

Bár a kihívás óriási, nem feltétlenül kell borúlátónak lennünk. A nagyvárosok jövőjéről az ENSZ részére készített jelentés szerzői, Sir Peter Hall londoni várostervező és Ulrich Pfeiffer, az Empirica kutatócsoport vezetője a modern társadalmak által kínált kommunikációs, környezetvédelmi és energetikai újításokban látják a kiutat. Ezek megfelelő alkalmazásától azt várják, hogy a korlátlan városiasodás jegyében eltelt 20. után a 21. századra a városok átalakulása, lakhatóbbá válása fogja rányomni bélyegét. Kulcsfontosságúnak tartják azt, hogy ezek a vívmányok - megfelelő társadalmi modellekkel párosulva - a fejlődő világ számára is elérhetővé váljanak. A tízmilliós nagyvárosok kialakulása ugyanis elsősorban a szegényebb országokban jellemző, míg Európában szerényebb méretűek a települések, és ennek köszönhetően kisebbek a lakosság koncentrálódásából adódó problémák is. Ezt mi sem bizonyítja látványosabban, mint az, hogy egyetlen európai város sem található a tízmilliós metropolisok listáján, és várhatóan egy évtized múlva sem lesz más a helyzet.