Kockázatosak a vásárlói klubok

A fogyasztói csoportok, az úgynevezett vásárlói klubok szabályozását, illetve az idevágó meglévő, ám hatályba nem lépett kormányrendelet fogyasztóvédelmi passzusainak határozottabb érvényesítését szorgalmazza a Gazdasági Versenyhivatal. A GVH piactanulmánya szerint nagy szükség volna e sajátos szolgáltató tevékenység legfontosabb elemeit ismertető tájékoztatókra, kiadványokra is. Fogyasztók sora érzi magát becsapva, mert a fogyasztói csoportoktól nem azt kapja, amit várt, és hiába fordul különböző hatóságokhoz, azoktól - hatáskör híján - nem nyer orvoslást panaszára. A bíróság előtt pedig rendszerint nem tudja bizonyítani, hogy megtévesztették a szerződéskötéskor.

A versenyhatóság megtévesztő reklám miatt több esetben lépett fel fogyasztói csoportokkal szemben. Ma már bírósági ítélet is rögzíti, hogy törvénysértő a vásárlói klub reklámja, ha elhallgatja az általa kínált áru leginkább meghatározó jellegzetességét, a szerencseelemet. A versenyhivatal tapasztalatai szerint a fogyasztói csoportok hirdetéseikből általában nem derül ki, hogy a "kedvező áruhoz jutás", illetve "gyors kölcsön" mit is takar. A fogyasztó nem tudja, hogy egy kockázatos rendszerbe lép be, amelyben havi részleteket fizetve a csoport tagjai egymásnak hiteleznek, és időről időre sorsolással vagy licitálással választják ki azt a szerencsést, aki aktuálisan hozzájut az áruhoz vagy a pénzhez. A futamidő végére elvileg mindenki hozzájut. Kérdés, hogy zárt vagy nyílt csoportról van-e szó, és milyen hosszú a futamidő.

A kezdetben alakult néhány száz tagból álló zárt csoportok működése még tulajdonképpen átlátható volt, és ki lehetett kalkulálni, hogy a tagok milyen gyakorisággal jutnak a szolgáltatáshoz. A nyílt, akár sokezres létszámú csoportnál hiányzik ez a fajta biztonság, különösen, hogy a szolgáltatás már nem csupán valamilyen tartós termék, hanem pénz és ingatlan is lehet, és a hosszú futamidő alatt tönkre is mehet a cég. A belépő szeme előtt csak az lebeg, hogy gyorsan áruhoz, kölcsönhöz juthat. Baj, hogy többnyire nem olvassa el, mit is ír alá. Később szembesül azzal, hogy folyamatosan fizetnie kell, és akár egy évtizedbe is beletelhet, amíg megkapja a hitelt. Ilyenkor a legokosabb, ha abbahagyja a befizetést. Szabályok híján azonban rendszerint búcsút inthet a ma már akár milliós nagyságrendű regisztrációs díjnak és az addig befizetett összegnek.

A fogyasztói csoportokhoz hasonló atipikus szerződéseknél - például a házaló kereskedés vagy üdülésijog-vásárlás esetén - fokozott fogyasztóvédelem érvényesül, ami bizonyos határidőn belül elállási jogot biztosít az érintettnek. A vásárlói klubok esetében nincs meg ez a fogyasztóvédelmi többlet. Hiányzik az érintettek számára hozzáférhető jogszabály, "használati utasítás", amely tartalmazná mindkét fél jogait és kötelezettségeit.

A konstrukciót szabályozó, 2001-ben készült kormányrendelet hatálybaléptetése nagyrészt azért is csúszik, mert egyelőre nincs eldöntve, milyen szerv ellenőrizze ezeket a szervezeteket. Magától értetődne a PSZÁF felügyelete, de a csoportok - jóllehet tagjaik egymásnak kölcsönöznek - végső soron nem pénzügyi tevékenységet folytatnak. Egy felügyelő hatóság közreműködésével biztosítható lenne, hogy a fogyasztó hozzájusson a döntéséhez szükséges legfontosabb információkhoz. A GVH szakemberei szerint be kellene tiltani az átláthatatlan, nagy kockázatot hordozó, ingatlanszerzésre irányuló, főként nyitott rendszerű fogyasztói csoportok szervezését. (KK)