Kétarcú magyar versenyképesség
Magyarország a 39. helyet foglalja el a WEF most kiadott növekedési versenyképességi világranglistáján, amely régiós szinten a negyedik helyhez elegendő. Ez önmagában nem rossz eredmény, ám a tavalyihoz képest egyértelmű pozícióvesztést jelent: miközben ugyanis hazánk helyezése nem változott egy év alatt, az új EU-tagok közül Cseh-, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia is előrelépett a rangsorban (Lengyelország például nem kevesebb, mint kilenc helyet). Ennek következtében ma a tavaly még mögöttünk lévő Csehország is megelőzi hazánkat, és Szlovákia hátránya is egyre kisebb. Az üzleti szféra teljesítményét jelző másik WEF-lista (amelyet ugyancsak most adtak közre, és amely a növekedési versenyképességi listához hasonlóan számos objektív és szubjektív tényező összegzéséből állt össze) nagyjából hasonló eredményt jelez, tehát itt is Észt-, Csehország és Szlovénia előzi meg hazánkat. Abszolút értelemben azonban ez némileg jobb helyzetet takar, hiszen a vizsgált 117 ország közül hazánk a 32. helyre került.
Az összpontszám persze csalóka, hiszen az egyes tényezőknél jelentősen eltérő teljesítményt mutat a magyar gazdaság. A legnagyobb problémának a forint reálárfolyamát tartja a jelentés, amely részben statisztikai adatok, részben üzleti vezetők - világszinten összesen 11 ezer menedzser - megkérdezése alapján készült. Az államháztartási hiány alapján - itt a tavalyi adatokat használták fel a szakértők - ugyancsak a világ leggyengébb gazdaságai közé tartozik a magyar, és az adórendszer hatékonysága is kiemelkedően rossz.
Ezzel szemben a mérleg pozitív serpenyőjében szerepel a bürokratikus terhek csekély mértéke: a WEF elemzéséből az derül ki, hogy e téren hazánk a világ második legvonzóbb gazdasága. A kereskedelem és a külföldi tulajdonlás korlátai szintén elenyészők, és terrorfenyegetés sem zavarja az üzleti tevékenységet. Szintén nagyon jónak tartják a megkérdezett vállalatvezetők az ország innovációs helyzetét: a külföldi működőtőke-beruházások általános vélemény szerint intenzív technológiatranszferrel járnak együtt, e téren Magyarország a világ 7. legjobb gazdasága.
Az adóterhek nagysága alapján homlokegyenest ellenkező kép rajzolódik ki, mint a rendszer hatékonyságát tekintve: hazánk ebből a szempontból a 18. helyen áll a világranglistán, ez messze meghaladja az összesített eredményt. Kifejezetten jó a fizetések és a termelékenység aránya, a vállalati igazgatótanácsok hatékonysága és a kutatóintézetek színvonala is.
A bürokratikus terhek alacsony szintje kissé meglepő következtetés a WEF részéről, ugyanis a Világbank Doing Business címmel nemrég kiadott éves jelentése azt mutatta, hogy hazánkban a régió többi országához képest sokkal több szabálynak kell megfelelniük a cégeknek (VG, 2005. szeptember 14., 4. oldal). A világbanki elemzők a cégalapítás, a különböző működési engedélyek megszerzése, az ingatlantulajdon-bejegyzés és az adóügyintézés terén egyaránt sötét képet festettek a hazai állapotokról.
A WEF által közölt összesített magyar eredmény nem teljesen vág egybe az idén nyilvánosságra hozott többi hasonló tartalmú indexével. A lausanne-i IMD versenyképességi listáján Magyarország ugyan Észt- és Csehország mögött, de Szlovéniát messze megelőzve foglalja el a 37. helyet. Az Institutional Investor legutóbbi, márciusban kiadott országbonitási listáján pedig Szlovénia, Cseh- és Észtország mellett Lengyelország is lekörözte hazánkat.
