Milliárdokat kaszálnak a multik

Valóságos pénzhegyeken ülnek a világ olajgigászai: egyedül a négy legnagyobb globális szereplőnek több mint negyvenmilliárd dolláros készpénzállománya van - becsülhető a cégek mérlegeiből és eredménykimutatásaiból. Krőzus a krőzusok között az amerikai ExxonMobil, amelynek kasszája mintegy 25 milliárd dollárt rejteget, de nincs miért siránkoznia a brit-holland Royal Dutch/Shellnek, a francia-olasz-belga Totalnak és a brit British Petrolnak sem, amelyeknek tíz-, öt-, illetve másfél milliárd dolláros tartalékuk van.

A készpénzbőség oka az elképesztő nyereségözönben keresendő, amely az elmúlt két és fél évben "szakadt" az olajcégek nyakába. A Világgazdaság összesítése szerint a 2003. január elseje óta eltelt tíz negyedévben a négy társaság mintegy 180 milliárd dollárnyi nettó profitot söpört be, gyorsuló ütemben, hiszen míg 2003-ban még 14 milliárd dollár volt az egy negyedévre átlagolt összesített nyereségük, az idén már 23,5 milliárd. 2002-ben ez a mutató 8,7, egy évvel korábban pedig 11,5 milliárd dollárt tett ki.

A profitok szárnyalása mögött az olajár száguldása húzódik meg: ugyan mindegyik olajcég vásárlóként is fellép a piacon, ám saját termelésük is jelentős. Az ExxonMobil például napi 2,5 millió hordó (1 hordó = 159 liter) fekete aranyat hoz a felszínre. Az olaj drágulását pedig jellemzi, hogy míg 2001-ben a világpiaci átlagár hordónként 23, 2002-ben 22,8, 2003-ban 27,7, tavaly pedig 37,4 dollár volt, az idén ez az első két negyedévben 47,9 dollárra rúgott. Jelenleg az amerikai könnyűolaj (WTI) ára eléri a hordónkénti 64 dollárt, a brenté a 62 dollárt.

Eközben az egyre drágább olaj jelentősen tágította a finomítói marzsokat is. A Credit Suisse First Boston (CSFB) legfrissebb elemzése szerint az amerikai finomítók marzsa a Katrina hurrikán pusztítását követően elérte a hordónkénti 14 dollárt, ez duplája az egy évvel korábbinak. Csak ez a hétdolláros emelkedés havi 1,2 milliárd dolláros többletnyereséget jelent a napi 5,74 millió hordónyi olajat finomító ExxonMobilnak.

Egyre több elemző vélekedik ugyanakkor úgy, hogy a három bő esztendőnek rövidesen vége szakadhat. A Bear Stearns olajpiaci elemzői legfrissebb tanulmányukban arra figyelmeztetnek, hogy a történelemben minden nagy természeti katasztrófát az olaj- és általában az energiaárak drasztikus esése követett. Véleményük szerint a Katrina egyfajta fordulópont lehet, ahonnan csak lefelé vezethet a fekete arany ára.

Kevésbé drasztikusak a CSFB elemzői, ám ők is úgy vélik, hogy a nagy kaszálás időszaka a végéhez közeledik. Véleményük szerint az olaj és az olajtermékek ára mostanra olyan szintre ért, hogy erre már az amúgy igencsak rugalmatlan keresletnek is reagálnia kell. Jövő évi prognózisukat ennek ellenére megemelték, és az eddigi 50 dollárral szemben 62,5 dolláros hordónkénti WTI-átlagárat várnak 2006-ra. Egyértelműen a jelenlegi trendek folytatása mellett tette le a voksát a Goldman Sachs: a bankház 65 dolláros átlagárat valószínűsít a következő két évre, hosszú távú várakozását pedig 27-ről 33 dollárra emelte.

Bármi következzék is, tény, hogy az olajtársaságok készülnek a jövőre. Mutatja ezt, hogy a fejlesztésre, új mezők feltárására fordított forrásaikat jelentősen növelik, az ExxonMobil például egy év alatt 15 százalékkal. Ugyancsak a szűk esztendőkre való készülésre utalhat, hogy az olajcégek jelentős összegeket fordítanak saját részvények visszavásárlására. Ennek értelme abban rejlik, hogy a jövő vélhetőleg csekélyebb nyeresége kevesebb tulajdonos között oszlik majd meg. Végezetül elemzők szerint maga a felduzzasztott készpénzállomány is előszele lehet a készülődésnek, a jelek szerint ugyanis a cégek nem készülnek sem a rendes osztalék növelésére, sem egy egyszeri, nagy összegű kifizetésre.