Hogy tudják, mit isznak - az amerikaiak vizezik a bort

Az Economist életmódkiadványában, az Intelligent Life-ban (2005. nyári szám) jelent meg John Andrews cikke, amely megfutja az obligát köröket a Nossiter-film és a Kerülőutak körül, mint minden nagy magazinos boranyag, de fő állítása eléggé súlyos, és nagyon egybecseng mindazzal, amiről nemrég Jásdi István nyilatkozott a Világgazdaságnak - olvasható az Index "holdudvarába" tartozó A Művelt Alkoholistán. Azt feszegeti ugyanis az economistos ember - folytatódik a cikk -, hogy amíg Európában szigorúan tilos, addig a kaliforniai borászatokban napi gyakorlat a borok utólagos vizezése.

Andrews elmagyarázza: Kaliforniában piszok meleg van, sokkal melegebb, mint mondjuk a híres francia bortermő vidékeken, a szőlők brutálisan magas cukorfokkal érnek be, ez azt jelenti, hogy a belőlük készített bor alkoholtartalma igen magas lenne (vagy ki sem erjedne az összes cukor), ha nem találnának ki valamit. A víz meg olcsó és nagyon népszerű anyag. Beszél a cikkben szőlőtermelő, borász, hatósági ember, a lényeg, hogy igen aggodalmasnak találják a helyzetet, miszerint az amerikai boripar kvázi titkolja a fogyasztók elől a vizezést (legalábbis nagyon kevesen tudnak róla), ám most úgy tűnik, az európai-amerikai borügyi egyezmény után kirobbant egy kisebb fajta botrány. Ti. az EU morgott egy kicsit a vizezés miatt, meg erősen lobbiztak a franciák is, hogy ilyen borokat ne lehessen forgalmazni Európában, de végül megegyeztek, hogy jöhetnek a vizesek, cserébe viszont az amerikaiak tiszteletben tartják az európai eredetvédelmi szabályozást. (Muveltalkoholista.hu)