A lassúság miatt elkerülik a vámoltatók az országot?

Reális a veszély, hogy elkerüli a vámforgalom Magyarországot – állítja Tüske Péter, a Magyar Vámügyi Szövetség megbízott elnöke. A gazdálkodók ugyanis minél egyszerűbb, gyorsabb, költségkímélőbb megoldást szeretnének, ám ezt nem mindig kapják meg nálunk. A belépő áruk zöme ma már nulla vámmal érkezik, de nem is ebben van (lenne) az igazi üzlet, hanem az áru mozgatásából, ki- és berakodásából, a továbbításával kapcsolatos logisztikai szolgáltatásokból. Ezen a téren azonban – a szövetség 127 tagszervezetének tapasztalatai szerint – súlyos hiányosságok vannak, szerintük az uniós csatlakozás óta jelentősen veszített vámkezelési képességéből Magyarország.
A gyorsaság lenne az egyik kulcskérdés – vélekedik Tüske Péter –, ám amíg nálunk 3-5 nap alatt lehet végezni a vámkezeléssel, ugyanez például egy tengeri kikötőben két napot vesz igénybe. A hosszadalmas ügyintézés mellett az is gond, hogy az uniós csatlakozás óta csak akkor kapja meg az ügyfél az áruját, ha a fizetendő összeg igazoltan megérkezik a vámhatóság számlájára. (Korábban elég volt a befizetést elindítani, a bank kiadta erről az igazolást, s ennek fejében szabaddá vált az áru.) Kissé gyorsítaná az ügymenetet, ha a bankoknál megteremtenék az azonnali lekérdezés rendszerét, de erre eddig még csak három bank áldozott – mondja a vámszövetség vezetője.
A vámkezelő helyeken sincs megfelelő motiváció, mert bár ott van az alkalmas számítástechnikai rendszer, mégis indokolatlanul hosszadalmas a várakozás. Az is rontja a helyzetet, hogy az importáfát az átmeneti önbevallásos fizetés helyett júliustól ismét kivetéses úton kell leróni. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy a magyar gazdálkodó inkább egy olyan országban hozza szabad forgalomba az áruját, ahol nem kell az áfát finanszíroznia. Mivel júliustól a vámbiztosítékot is áfa terheli nálunk, ez is pluszterhet jelent, amelyet már végképp nem szívesen viselnek a gazdálkodók – szögezi le a szakember. Mint hozzáteszi, lassan a vámraktárak is ellehetetlenülnek a megnövekedett garanciaigény miatt: egyre kevesebb igénylőt tudnak kielégíteni, mert képtelenek a beérkező áruk vámterhével megegyező összeget garanciaként letenni.
Mindez azt is jelenti, hogy az esetenként nem kis támogatással létrehozott logisztikai központok kapacitásai nincsenek kihasználva, nem jön a várt forgalom.
Nem látja ilyen sötéten a helyzetet a vám- és pénzügyőrség. A statisztikai adatokból az szűrhető le, hogy nem változott a vámolási hajlandóság – mondta lapunknak Nagy János országos vámparancsnok. Ugyanannyian viszik el innen más országba vámoltatni az árujukat, mint ahány új ügyfél választja Magyarországot. Egyébként az uniós csatlakozás óta a vámhatóság bevételei között a vámbeszedés nem jelent túl nagy tételt – emlékeztetett –, hiszen az idén ez alig tízmilliárd forintot tesz ki. Az biztos, ha jellemzően Magyarországon működik egy cég, akkor inkább itt vámoltat, mint máshol. Egy multi esetén viszont gyakran az anyavállalat székhelye a döntő ebből a szempontból. Az is befolyásolja a vámoltatás helyét, hogy egyes tevékenységeiket hol koncentrálják a cégek. Emellett még számos szempont alapján választják ki a helyszínt: így mérlegelik a munkaerő minőségét, az adózási rendszert, a vám- és logisztikai szolgáltatások színvonalát, a vámügynökségek költségeit.
A kritikát megfogalmazók általában a szlovák szolgálatok kedvező példájával állítják szembe a magyar gyakorlatot – emelte ki Nagy –, ám a kifogásokat nem igazolják a tények. A szlovák vámosokkal rendszeresen tartják a kapcsolatot, havonta cserélnek adatokat. Mindezek kiegyensúlyozottságot mutatnak, nem változott a mérleg: az elmúlt hónapban például 42 magyar, illetve 43 szlovák cég vámoltatott „keresztben”.