Javul a magyar nettó pozíció
Magyarország nettó pozíciója 2007 és 2013 között sokkal jobb lesz, mint addig bármikor; ez elősegíti azt, hogy a hazai büdzsé a társfinanszírozásnál biztos partner legyen – jósolja Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter. Az EU új költségvetési megállapodása kapcsán fontos eredménynek értékelte egyrészt, hogy a közösségi támogatási intenzitás 80-ról 85 százalékra nőtt, másrészt a pályázó önkormányzatoknál az áfa uniós finanszírozhatóságát. Ez a tétel 3,5-3,5 milliárd euró megtakarítást jelent a magyar költségvetésnek – közölte a miniszter –, ennek köszönhetően 24,7 milliárd euró lesz az ország nettó pozíciója. Magyarországnak azt is sikerült elérnie, hogy a tagállamok vezetői a GDP 3,479 százalékáról – közelítve a 4 százalékos bűvös határhoz – 3,52 százalékra emelték a támogatási szintet.
Fontos fejlemény, hogy 2007-től uniós forrásokból finanszírozható állami és magánlakóházak és -negyedek megújítása, hogy Közép-Magyarország régió plusz 140 millió euró támogatást kap, és az EU-pénzeket ugyanazokra a fejlesztési célokra használhatja fel, mint az elmaradott régiók, hogy (a guruló állománynál is) jelentős beruházásokkal lesz javítható az elővárosi közlekedés.
A miniszter ugyanakkor észrevehetően nehezményezte, hogy a soros brit elnökséggel létrejött megállapodás ellenére az n+2-es szabályt fölváltó n+3-as előírás csak 2010-ig terjed ki a beruházásokra. „Az elkövetkező hetekben mindent megteszünk azért, hogy vagy eltöröljék ezt a szabályt, vagy kiterjesszék a hétéves költségvetési időszak egészére” – mondta Baráth Etele.
Európa válsága nincs leküzdve a költségvetés ügyében kötött kompromisszummal, illetve az EU számára kedvező hét végi WTO-egyezséggel – hangoztatják a nemzetközi sajtóban megjelent kommentárok. Értékelések sorában bukkan fel visszatérőn, hogy megfáradt a meghatározó államokat irányító politikai gárda, amelynek körében egy teljes generációváltásra lenne szükség, hogy Európa ismét lendületet vehessen.
Mint a Reuters emlékeztet, a tagállamok pénzügyi konfliktusait és a világkereskedelem kérdésében meglévő nézeteltéréseket inkább elodázták, semmint feloldották. Az intézményi reform áll, a gazdaság pang, egyes vezetők kapcsolatában a feszültség jelei mutatkoznak. Gerhard Schröder távozásával a Berlin–Párizs tengely is gyengült, miután az új német kancellár inkább távolságtartónak mutatkozott, és szemlátomást önálló, közvetítő szerepre aspirál.
A januárban kezdődő osztrák elnökségre megoldandó problémák sora vár: tisztázni kellene, hogy a gazdaság további liberalizálásának vagy a szociális – és esetleg kereskedelmi – protekcionizmusnak kell-e teret engedni, mélyítse-e az integrációt az EU, vagy vegyen fel új tagállamokat. Ez utóbbi kérdés kapcsán szükséges lenne annak tisztázása, hogy hány tagállammal tud még hatékonyan működni az unió, és ehhez milyen intézményi keretekre lenne szükség, ezeket pedig – az alkotmányozási folyamat elakadásának tükrében – miként kellene megteremteni. José Manuel Barroso európai bizottsági elnök mindenesetre leszögezte: az uniós büdzsé 2008-2009-ben esedékes felülvizsgálata során nem lesznek tabuk. (VG)
