Megállapodás az uniós büdzséről
A jelenlegi évi egymilliárd eurónyi elérhető uniós forráshoz képest 2007–2013 között évi átlagban mintegy 3,52 milliárd eurós (880 milliárd forintos) közösségi forrásra tarthat igényt Magyarország a szombat hajnalban véget ért költségvetésicsúcs-alku értelmében. Ebből felzárkóztatási alapokra 22,6 milliárd euró jut, míg a felhasználási szabályokban elért könnyítések révén a nemzeti teherviselés – hétéves távon – hivatalos számítások szerint további mintegy hétmilliárd euróval enyhülhet. A magyar befizetések nagysága ugyanezen időszakban 8,3 milliárd eurót tesz ki.
A végső verzió a majdani EU-huszonhetek összesített nemzeti jövedelmének (GNI) 1,045 százalékában maximálta a közös pénzügyi terv lehetséges nagyságát, ez összegszerűen hét évre 862,363 milliárd eurót tesz ki. Ez 15,6 milliárd euróval haladja meg a legelső, az uniós GNI 1,03 százalékát megcélzó brit javaslatot, viszont még mindig 12,6 milliárddal elmarad a júniusban kudarcba fulladt, az uniós GNI 1,06 százalékával számoló luxemburgi csomagtól. Fontos vonása, hogy az első brit verzióhoz képest 10,5 milliárd euróval növeli a felzárkóztatási alapokra szánt globális keretet, miközben a korábbi, 8 milliárd eurós brit visszatérítéscsökkentést ugyancsak 10,5 milliárd euróra módosítja.
A pénteki alkudozások fő szereplői részint az alapvető kérdésekben szembenálló francia és brit vezetők, valamint a közöttük – általános vélemények szerint meglepően hatékonyan – közvetítő német kancellár voltak, miközben a végső egyezség elérését a magyar és a lengyel kormányfő szombat késő estig fenntartott vétói, továbbá a spanyol és olasz küldöttség kiegészítő követelései tettek még bonyolultabbá. (A magyar és az elnökségi delegáció között példátlan módon négy kétoldalú egyeztetésre is sor került.)
Tovább nehezítette az egyeztetést, hogy valahányszor a brit elnökség az egyedi igényekhez igazodó engedményekkel látszólag betömött egy rést az egyik oldalon, ennek következményei – például a keretösszeg emelésekor – másutt váltottak ki elégedetlenséget. Általános vélemények szerint döntő mozzanatot jelentett Angela Merkel német kancellár pénteken tett jelzése, miszerint Berlin a maga részéről vállalhatónak tekinti a GNI 1,045 százalékáig elmenő költekezést. (Merkel ezzel igazából a nyáron egyszer már elfogadott német tűréshatáron belül maradt: júniusban Schröder az akkori 1,06 százalékos kulcsot is „még éppen elviselhetőnek” minősítette.)
A netán még elégedetlenkedőket Blairék végül „egyedi ajándékokkal” szerelték le, mint amilyen a holland és svéd GNI-arányos, valamint áfa alapú befizetésekre adott jelentős engedmény (Hága ezek révén el is érte a kezdettől követelt évi egymilliárd eurós befizetési könnyítést.) Spanyol- és Olaszország a felzárkóztatási alapoknál kapott 2, illetve 1,7 milliárd eurós extraborítékokat. A korábbi kohéziós országok számára további fontos „fájdalomcsillapítót” jelentett, hogy a támogatásoktól eleső régióik a korábbi verziótól eltérően nem négy, hanem hét évig számíthatnak fokozatosan csökkenő „kifutási pénzre”.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ma délután tájékoztatja a négy parlamenti párt elnökét az unió költségvetéséről szóló megállapodásról és az elért magyar eredményekről. A kormányfő szerint a kivívott magyar pozíció – a rugalmasabb felhasználási szabályoknak köszönhetően – nagyjából négymilliárd euróval jobb a luxemburgi tervezet adatánál, és kétmilliárddal az Európai Parlament indítványánál. Varga Mihály, a Fidesz alelnöke viszont vereségként értékelte a megállapodást, azt hangsúlyozva, hogy az a luxemburgi konszenzushoz képest 800 millió eurót, vagyis 200 milliárd forintot vesz ki a magyar emberek zsebéből. Egyedüli pozitívumnak azt tartja, hogy a támogatások utáni áfa-visszaigénylést végül is lehetővé teszik, ám értékelése szerint ezt a többi ország harcolta ki Magyarország számára is.
