Minden, amit a pénzről tudni kell...
Magyarországon 2005. szeptember végén 257 millió bankjegy és 2,5 milliárd érme volt forgalomban, a készpénzállomány értéke meghaladta az 1600 milliárd forintot. Arról azonban, hogy mi történik a forgalomba bocsátott készpénzállománnyal – mekkora hányada vesz részt ténylegesen a forgalomban, mekkora az elkallódott, elveszett, a jegybankba soha vissza nem térő állomány – nincsenek naprakész adatok. Ugyanakkor a jegybanknak szükséges ismernie a készpénzállománynak azt a részét, amelyet a lakosság és a gazdálkodói szféra aktívan használ és egy készpénzcsere kapcsán átváltásra kerülhet. Ennek ismerete különösen az eurókészpénz bevezetése előtt, az arra való felkészülésben jelent nagy segítséget a monetáris hatóság számára, hiszen az euró magyarországi bevezetésekor a gazdaság eurókészpénz igénye el fog térni a forgalomban lévő készpénzállomány nagyságától. Nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján célszerű megvizsgálni, megközelítőleg milyen átváltási igényre kell az MNB-nek felkészülnie, azaz az eurókészpénz-csere kapcsán mennyi bankjegy és érme áramolhat vissza a jegybankba.
Az eurókészpénz bevezetése a 12 euróövezeti tagállamban 2002. január 1-jén történt meg. Ezt követően párhuzamos valutahasználati rendszer volt érvényben, amelynek időtartama országonként eltért, de legfeljebb 2002. február 28-ig tartott. Ezen időszak alatt kellett a tagállamoknak lebonyolítaniuk a készpénzcserét, kicserélni a forgalomban lévő nemzeti bankjegyeket és érméket euróbankjegyekre és érmékre, majd ezután a közös pénzt használó országokban kizárólag az euró vált a törvényes fizetőeszközzé. Fontos megjegyezni, hogy a forgalomban lévő nemzeti bankjegyek mennyisége már 2001 második felében kezdett csökkenni, így az év végi állomány értéke az évközinél körülbelül 30 százalékkal alacsonyabb volt.
A forgalomban levő nemzeti bankjegyek értékét országonként vizsgálva megállapítható, hogy az úgynevezett visszaáramlási arány (ez mutatja azt, hogy a forgalomban levő nemzeti bankjegyek értéke milyen mértékben csökkent az átállás előtti nap és a párhuzamos valutahasználati rendszer utolsó napja között) meglehetősen szűk sávban szóródik az egyes tagállamokat tekintve. Átlagosan a bankjegyek értékének 86 százaléka került vissza a nemzeti jegybankokhoz 2002. február végéig – derül ki az MNB munkatársának tanulmányából. A darabszámot illetően kisebb az arány, a forgalomban lévő bankjegyek megközelítőleg 70 százaléka áramlott vissza. Elsősorban a nagy címleteket váltották át, a kisebb címletű bankjegyek nagyobb hányada maradt a lakosságnál. Ami az érméket illeti, ezek értékének közel egyharmada, darabszámának pedig egynegyede áramlott vissza 2002. március elsejéig. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a forgalomban lévő érméknek csupán egynegyede vett részt ténylegesen a forgalomban.
A hazai tapasztalatok a közelmúltból származnak, hiszen az MNB átfogó készpénzcserét hajtott végre a 90-es években. Megszűnt a forint váltópénze, a fillér, új érmesort bocsátottak ki a régi helyett, módosult a bankjegy-érme határ. Emellett – korszerű alapanyagból, fejlett nyomdatechnikai eljárással, megváltozott címletstruktúrában – új bankjegysorozat is készült.
A bankjegysor cseréjének tapasztalata, hogy a bevonásig a forintbankjegyek értékének 85,1, mennyiségének pedig 78,5 százaléka került vissza a jegybankhoz. Ezek az arányok hasonlók az euró bevezetésekor a nemzeti valuták esetében tapasztalt viszszaáramlási rátához. Míg azonban az eurózónában a párhuzamos időszak mindössze két hónap volt, addig Magyarországon 1-3 év, kivéve az ötezer forintos bankjegy esetében, amelyet gyorsított ütemben, 3 hónap alatt vont be az MNB. Míg az eurózónában egyszerre történt valamennyi nemzeti készpénzcímlet helyettesítése euróval, addig Magyarországon a teljes érme- és bankjegycsere hét év alatt ment végbe, így ezalatt az idő alatt a megszűnő címletek szerepét részben más, szintén régi bankjegy- vagy érmecímlet is átvehette. Az adatokból az is kiderül, hogy minél magasabb névértéket képvisel egy bankjegy, megszűnésekor annál több kerül belőle vissza a kibocsátó bankhoz. A forintérméket illetően is az eurót átvett országokban megfigyelthez hasonló jelenség játszódott le. Bevonásig a forgalomban lévő forintérmék mennyiségének negyede, értékének megközelítőleg kétötöde áramlott vissza – olvasható a tanulmányban. (A fillérek kivonásakor ennél jóval alacsonyabb arányok adódtak.) A nagyobb névérték–magasabb visszaáramlás összefüggéstől két címlet mutat eltérést, a 2 és a 200 forintos. A 2 forintos azért maradhatott kint nagyobb mennyiségben, mint az 1 forintos, mivel 15 éven keresztül használta a lakosság utcai telefonáláshoz, így a háztartásokban fellelhető „alvó” 2 forintosok állománya valószínűleg magasabb volt. A 200-as érme pedig nem forgalmi funkciót látott el, a lakosság megőrizte ezüsttartalma miatt.
Amikor az aktívan használt készpénzállományt szeretnénk megbecsülni, a fenti adatok iránymutatásként és jó közelítésként szolgálnak, már csak azért is, mert a bevont bankjegyek és pénzérmék visszaáramlási adatai – vagyis az aktívan használt készpénzállományra utaló számok – a magyar és nemzetközi példában nagyságrendileg megegyeznek. Bankjegyek esetén azonban az eurózóna átlagánál kicsit magasabb aktívan használt bankjegyarányra számítunk, mivel bankjegyeink életkora mindössze 4-8 év – véli a jegybank munkatársa. Számításba kell vennünk azt a tényt is, hogy az eurózóna visszaáramlási adatait az éves átlagnál alacsonyabb, a 2001. év végi állomány arányában fejezik ki, így azonos arányszámok magasabb magyar aktív készpénzhasználatot jelentenek. Különösen magas lehet a forgalomban lévő aktív bankjegyek értékének aránya, mivel legnagyobb címletünket, a 20 ezer forintost mindössze négy éve bocsátották ki. Ezek alapján úgy tűnik, a húszezres címlet esetében megközelítőleg százszázalékos az aktívan használt állomány, az átlagérték 77–87 százalék között lehet, míg a legkisebb címletű bankjegy esetén a forgalomban levő bankjegyek háromötöde-háromnegyede vesz részt a tényleges forgalomban. A legnagyobb névértékű érmét, a százforintost illetően akár 80 százalékosra is tehető az aktívan használt részarány, az összes érmét tekintve azonban ez csupán 23–38 százalék között lehet.
Mindezek alapján a következők adódnak: Magyarországon 2005. szeptember végén 257 millió bankjegy és 2,5 milliárd érme volt forgalomban, 1577 milliárd, illetve 27 milliárd forint értékben. Nemzetközi és hazai tapasztalataink alapján bankjegyeink mennyiségének 77–87 százaléka az aktívan használt része a teljes forgalomban lévő állománynak, 195–220 millió darab, amely a forgalomban lévő bankjegyek értékének 89–96 százalékát teszi ki. A tanulmány készítőjének becslése szerint az érmék mennyiségének körülbelül egyharmada, vagyis 550–920 millió darab az aktívan használt állomány. Az érmék értékét tekintve ez az arány 48–66 százalékra tehető.
