"Túlélte" Hongkongot a WTO
Az ellenérdekelt csoportok Hongkongban elért kompromisszumával sikerült új életet lehelni a kereskedelmi liberalizációs tárgyalások már bukottnak hitt dohai fordulójába. A kölcsönös engedmények nyomán van esély arra, hogy a már amúgy is egyéves késésben lévő WTO-körtárgyalásokat 2007-ben lezárják.
A Világkereskedelmi Szervezet 149 tagállama által vasárnap elfogadott egyezség részeként a fejlett államok legkésőbb 2013-ig kifuttatják az agrárexporthoz folyósított támogatásokat. A fejlődő államok gyapottermelőinek követelése nyomán az Egyesült Államok kormánya vállalta, hogy nyersanyagkivitelének támogatását gyorsított ütemben és rövid idő alatt leépíti. A közvetlen támogatás felszámolása mellett a tagállamok 2006-ban rendezik az exporthitelek, a hitelgaranciák és -biztosítások formájában nyújtott kedvezményeket. Az elfogadott rendezés ugyanakkor nem érinti a belföldi ártámogatásokat, amely ellen néhány fejlődő állam utólag is nemtetszését fejezte ki.
A tagállamok igyekeztek megfelelni a „fejlesztési forduló” szellemének, és a legszegényebb 32 ország számára 2008-tól maradéktalan mentességet adnak a tagállamok mindenféle vámra és mennyiségi korlátozásra.
Mérsékelt sikerként értékelte a megállapodást lapunknak nyilatkozva a magyar küldöttség vezetője. Szanyi Tibor, a gazdasági tárca politikai államtitkára ezt a többi között azzal indokolta, hogy nem állt le a dohai liberalizációs forduló, illetve hogy az EU eddigi elkötelezettségének megfelelően ismét deklarálta, hogy 2013 az a dátum, ameddig a vámok lebontását végre kell hajtani.
A Világgazdaság a tárgyalókhoz közel álló forrásokból további részletekről is értesült. E források szerint az utolsó pillanatban sikerült elérni, hogy a hongkongi miniszteri csúcsértekezlet záródokumentumába végül az került, hogy az Európai Unió által tett felajánlások nem érintik a jelenlegi közös agrárpolitika kereteit – ez Magyarország számára is némi megkönnyebbülést jelent, hiszen korábban úgy nézett ki, hogy az eredetileg vállalt 2013 helyett 2010-ig végre kellene hajtani az exportszubvenciók csökkentését. Megtudtuk: az uniónak lehetősége lesz arra, hogy a szubvenciócsökkentés végrehajtására meghatározott időpontban gyakorlatilag már ne kelljen lépnie, mivel a lefaragást kigazdálkodhatja abból a keretből, amely a felhatalmazás (7,2 milliárd euró) és a tényleges kihasználtság (2,3 milliárd) között rendelkezésére áll.
Mindazonáltal korántsem lehet uniós sikerről beszélni a hongkongi csúcson – vélik ugyanezek a források, hozzátéve: a záródokumentum tartalmából egyértelműen látszik, hogy a jövőben is koncentrált követelésekkel – leginkább az agrárvámoknál – tartják majd a partnerek nyomás alatt a huszonötöket. Pedig már nemigen van hova visszavonulni. Az alkuk során ráadásul eddig az Európai Bizottság folyamatosan engedményeket tett, s cserébe nemigen kapott egyéb területeken semmit. Mára már a legliberálisabb tagországok – mint például Hollandia – is sokallja a bizottság tárgyalói által felvállaltakat – állítják forrásaink. (VG)
Magyar szempontból nem jó hír, hogy a földrajzi eredetvédelem terén sem sikerült eredményt elérni, illetve hogy a szolgáltatásexport tekintetében nem látni, hogy sikerre lehetne vinni a mennyiséghez és minőséghez kötött kötelezettségvállalások standardját. Az ipari vámcsökkentés terén is vajmi kevés engedményt tettek a partnerek, de ez Magyarországra kevéssé hat, mivel ipari kivitelünk zöme az EU-ba irányul, illetve olyan országokba – mint Oroszország, Ukrajna vagy egyes balkáni országok –, amelyek nem tagjai a Világkereskedelmi Szervezetnek.
