Megint csúcsot döntött az olajár - súlyosbodik a helyzet

A globális gazdaság – és a fejlett ipari államok számára is – egyre nehezebben elviselhető, 74 dollár feletti szintre emelkedett tegnap az olaj hordónkénti ára. Az újabb drágulási hullámot részben a legfrissebb amerikai készletjelentésekkel magyarázzák, amelyek szerint mind a tárolt benzin, mind a nyersolajtartalékok szintje esett, ráadásul küszöbönáll a nyári autózási szezon. Az áremelkedés döntő okát azonban az Irán körüli feszültség kiéleződésében látja ez elemzők zöme.
Mint a Reuters közölte, a benzinkészletek a legutóbbi jelentés szerint több mint 5 millió hordóval csökkentek, és jelenleg közel 5 százalékkal állnak alacsonyabb szinten, mint egy évvel ezelőtt. A tárolt nyersolajkészletek mintegy 800 ezer hordós esést mutattak legutóbb. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az üzemanyag iránti kereslet meghaladja a tavalyi szintet, az amerikai import pedig – nagyrészt a nigériai zavargások miatt – akadozik. A Reuters idézi az USA Energiainformációs Hivatala vezetőjének nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy változatlan készletszint mellett korlátok között lehetett tartani az üzemanyag drágulását, ha azonban a tárolt mennyiség gyorsan apad, akkor elszabadulhat a folyamat.
Az olajpiacon a bizonytalanság legnagyobb forrása az, hogy mi lesz az iráni szállításokkal, ha az USA katonai lépésekre szánja el magát. Irán jelenleg a világ negyedik legnagyobb olajexportőre, a teljes kitermelés 5 százalékát adja, és a globális készletek mintegy 10 százalékát ellenőrzi. A Reuters idézi a Barclays Capital egyik tokiói igazgatóját, aki szerint az iráni szállítások kiesését a többi közel-keleti termelő képtelen lenne pótolni. Más értékelések szerint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai már most is a teljes kapacitásukon vagy annak közelében termelnek.
Eközben Irán államfője – a korábbi, ismételt Izrael-ellenes nyilatkozatok után – most az energiapiacon korbácsolta fel a kedélyeket. Mahmúd Ahmadinezsád kijelentette, hogy az olaj ára még mindig nem érte el a „valódi szintet”. A nyilatkozathoz csatlakozott Hugo Chávez venezuelai elnök, aki – a Reuters által idézett nyilatkozatában – azzal fenyegetett, hogy felrobbantja az olajmezőket, ha az Egyesült Államok inváziót indít országa ellen. Az olajjegyzések 2002 óta megháromszorozódtak, ezen belül az utóbbi négy hét során 16 százalékkal emelkedtek. Az árak 25 évvel ezelőtt – röviddel az iráni iszlám forradalom után – egyszer már magasba szöktek, mivel azonban időközben a dollár önmagához képest is veszített értékéből, ezért – a The Guardian szerint – most 90 dollár fölé kellene szöknie a jegyzésnek, hogy abszolút rekordszintről lehessen beszélni.
Az olajpiacon lassan hisztérikussá váló állapotokért az elemzők döntő mértékben az iráni atomprogram nyomán kialakult globális feszültséget okolják. Teherán néhány napja bejelentette, hogy sikeresen elkezdte az urándúsítást, és azt állítja, hogy ehhez az általa aláírt atomstopegyezmény alapján minden joga megvan, mert a program kizárólag békés célokat szolgál, a hasadóanyagot csak energiatermelésre kívánja felhasználni. Ezt azonban a Nyugat nem hiszi el.
A Reuters idézi George W. Bush amerikai elnök keddi nyilatkozatát, amelyben nem zárta ki atomfegyver Irán elleni bevetését, ha az nem fejezi be az újrakezdett urándúsítási programját. Az amerikai szándékokról részletesebben beszélt Condoleezza Rice külügyminiszter, aki kijelentette, hogy kormánya először politikai és gazdasági eszközökkel kíván nyomást gyakorolni Teheránra. Ha ez nem hoz eredményt, akkor Washington „egyéb” intézkedésekhez folyamodik, és beszédében itt Rice utalt az elnök által nyitva hagyott katonai lépésekre. Az amerikai külügyi tanács chicagói értekezletén nyilatkozó külügyminiszter szerint a nemzetközi közösség egyetért abban, hogy Iránnak nem lehet atomfegyvere, és az ország kormányát – minden lehetséges eszközzel – el kell téríteni ebbéli a szándékától.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa korábban felszólította Iránt, hogy hagyjon fel minden kritikus nukleáris tevékenységgel, és március 29-én felkérte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, 30 napon belül terjesszen elő jelentést arról, miként reagált Teherán. A héten Moszkvában kezdett tárgyalást a BT öt tagja (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Kína), továbbá Németország, hogy milyen választ adjanak az iráni kormánynak a – nyilatkozatokban ismételten megerősített – elutasítására. Az orosz és a kínai kormány már korábban jelezte, hogy nem támogatja szankciók elrendelését. Kommentátorok szerint azért nem, mert az USA és Nagy-Britannia korábban ilyen szankciókra hivatkozva támadta meg Irakot. VG