A "látványpékséget" jobban szeretnék a politikusok

A vagy B variáns? A kormánynak nagyon hamar el kell döntenie, hogy a II. Nemzeti fejlesztési terv (II. NFT) melyik változatát továbbítja a június 23-i hivatalosan kijelölt határidőre Brüsszelbe. Lapunk úgy értesült, hogy míg a kabinet tagjainak zöme az A variánst támogatná, a tervalternatívák elemzésére felkért tanácsadó testület tagjai a B változatot ajánlották elfogadásra.
Az A változat alapvetően növekedésorientált, benne egyértelműen a gazdasági bővülés kap elsőbbséget. A tervezők szerint itt a források túlnyomó többségét (63 százalékát) az ezt közvetlenül szolgáló gazdaságfejlesztésre (vállalkozásokra és az üzleti környezet modernizálására), vállalati kutatás-fejlesztésre és a közlekedés korszerűsítésére fordítanák.
A B variáns is növekedésorientált, ám egyúttal nagyobb súlyt helyez az emberi erőforrásra, a foglalkoztatás bővítésére. Itt szintén gazdaságfejlesztésre, kutatás-fejlesztésre és a közlekedés korszerűsítésére fordítanák a források legalább felét (50,31 százalékát), ugyanakkor az oktatási, képzési programokra, valamint a humán- (oktatási, egészségügyi, szociális) infrastruktúrára és a környezetvédelmi beruházásokra is jóval több pénz jutna.
A variánsok versenyében több mint 800 milliárd forint különbség a tét: a II. NFT A verziójával a vállalkozók, a közlekedés és a régiók járnának jobban, míg a B változatban lényegesen több uniós forrást kapna az oktatás, képzés, az egészségügyi és szociális ellátás és a környezetvédelem.
Az A változat nyilván mutatósabb, nagyobb mozgósító erőt jelent, ám a voluntarizmus és a tervezés gyengéi is kiütköznek benne, a célként sejtetett „határ a csillagos ég” pedig önbecsapással ér fel, kedvező hatása legfeljebb rövid távon jelentkezne – indokolta a tanácsadó testület választását a Világgazdaság kérdésére Csaba László közgazdász, egyetemi tanár. Szerinte a B variáns, bár kevésbé ambiciózus és rengeteg munkával jár, jobban igazodik a realitásokhoz. A versenyképesség, a növekedés hosszú távú megalapozása érdekében javítana a bővülés peremfeltételein. Határozott lépéseket tenne a magyar gazdaság szerkezeti gyengeségeinek, torzulásainak, az ország társadalmi és területi szétszakítottságának, a munkaerő, a foglalkoztatás és az oktatás ma már szembeszökő problémáinak felszámolásáért. Vagyis elsődleges feladatnak tekinti a növekedés feltételeinek javítását, magáról a bővülésről majd a piac gondoskodik – mondta Csaba László.
„Megítélésem szerint az A variáns olyan, mint egy látványpékség: a jelenlegi politikai és gazdasági vezetők érdekeire figyel, s lényegében azt sugallja, hogy a mostani szétaprózott és kisstílű minisztériumi érdekérvényesítéssel szemben alulmaradt a központi gazdaságpolitikai akarat” – érvelt Tamás Pál szociológus, a testület másik tagja. Azt jósolja, hogy ennek lenyomatát még akkor is kénytelen lesz elszenvedni az ország, amikor már átalakították az államigazgatást, hiszen a fejlesztési tervet most kell véglegesíteni.
Fontos lenne tehát tudatosítani, hogy csak akkor lesz több munkahely, ütőképes versenyképesség, ha az ország, a humánerőforrás tanulóképessége és tudásállósága jelentősen javul. „A magam részéről azért támogattam a B változatot, mert hosszabb távú tudásbázisra és mélyebb struktúraváltásra épül, noha tudom, hogy még meglehetősen »puhák« ezek a variánsok” – tette hozzá lapunknak nyilatkozva Tamás Pál.
Az értelmetlen kormányzati struktúrát, a bürokratikus, szétaprózott egyeztetési folyamatot kárhoztatta a kialakult fejlesztési állóháborúért Török Ádám közgazdász, egyetemi tanár is. Nem a Nemzeti Fejlesztési Hivatal hibája, hogy így alakultak a dolgok – mondta. Egy olyan stratégiai szervezet létrehozását szorgalmazza, amelynek hasonló jogosítványai vannak, mint a lisszaboni stratégia felelős testületének Brüsszelben.
Hiszen hiába készült el az ország II. Nemzeti fejlesztési terve, az egyeztetés során mindenki a saját érdekeit akarja érvényesíteni benne, s ekként szétdúlják mindazt, ami egyszer már összeállt. „Ennek következtében áldatlan állapotok alakultak ki a saját területemen – tette hozzá –, pedig az alap- és alkalmazott kutatásoknak, valamint az innovációnak egyaránt jelen kell lenni a 2007 és 2013 között megvalósuló fejlesztésekben, mégpedig úgy, hogy kölcsönösen segítsék egymást. Ha mindenképpen választani kell a két változat között, akkor minden hibája ellenére magam is a B-t választanám” – közölte lapunk érdeklődésére Török Ádám.