Felhördültek a kamarák: politikai támadás!

Lapunknak felsőbb politikai szinten is megerősítették azt a hírt, miszerint határozott szándék van a szakmai kamarák kötelező tagsági rendszerének megszüntetésére. Úgy vélik, semmi sem indokolja ezt. Van olyan álláspont, mely szerint a kamarák akadályozzák a reformfolyamatokat, a meglévő állapotok konzerválásában érdekeltek. Az érintett szakmai szervezetek viszont élénken tiltakoznak, politikai motivációt sejtenek a háttérben.
Diktatórikus eljárásnak tartaná a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára, ha a kormány valóban megszüntetné a kötelező kamarai tagságot – közölte tegnap a Népszabadság. Ha diszkriminatív módon csak az orvosok körében tenné meg, a MOK az Alkotmánybírósághoz fordulna. Gyenes Géza szerint a szándék mögött az húzódhat meg, hogy félre akarják állítani a kamarát az egészségügyi reform elől. Ugyanis a kamara jogai között szerepel a szakmát érintő törvénytervezetek, rendeletek véleményezése, a szakmai és etikai normák kialakítása és azok betartatása a tagságukkal. A főtitkár kikéri a Magyar Orvosi Kamara konzervatív politikai indíttatású minősítést, s kijelentette: az 1994-ben történt megalakulásuk óta bármilyen színezetű kormány volt is hatalmon, mindenkor a szakmát képviselték.
A MOK – törvényben rögzített köztestület lévén – joga és kötelessége az orvosok működési engedélyének kiadása, a működtetés nyilvántartása, a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolás kiadása és az etikai ügyekben való eljárás. Ez utóbbi a betegek számára elkerülhetetlenül fontos tevékenységük. Ha a kötelező tagságot megszüntetnék, úgy a kamara tagjaként praktizáló orvos ellen indíthatnának etikai eljárást, ám a nem tagok ügyében nem. A kormány kezdeményezheti ugyan a kamarákról szóló törvény módosítását, s feles törvény lévén, bizonyára sikerül is a szándékának a megvalósítása, ám a döntés következménye kiszámíthatatlan. Nem véletlen, hogy az Európai Unió országainak többségében kötelező a kamarai tagság – tette hozzá.
A hétezer tagot számláló Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) politikai indíttatásúnak tartja a kamarák kötelező tagsága megszüntetésének szándékát, pedig Horváth Tamás alelnök szerint szervezetük szakmai testület, amely számos államigazgatási feladatot lát el. Közte van például a patikaműködtetési jog kiadása, amit 2002-ben, az állami feladatok decentralizálása idején testált rájuk az állam. Az MGYK szerencsétlennek tartaná, ha évente változtatnának az államigazgatás rendszerén, hiszen alig építették ki az államtól kapott feladatok ellátására a szervezetüket. Az alelnök utalt rá, hogy a jelenlegi kormány már megpróbálta véghezvinni ezt a tervét, ám győzött a józan ész. Nemzetközi példák igazolják ugyanis, hogy a kötelező kamarai tagsággal szoros kapcsolatban van a szakmaiság és az etika.
Skultéty László, a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. ügyvezető igazgatója szerint a MOK-nak hatósági jogosítványai vannak, többek között a praktizálást engedélyezi és függeszti fel, a jogszabályalkotás és egyéb döntések terén pedig véleményezési jogosultsággal ruházták fel. Elméletileg nincs akadálya annak, hogy a szakminisztérium vegye át a hatósági funkciókat, amely a kamara gyengülését vonhatja maga után. Ez esetben kérdés, hogy érdekeltek lesznek-e az orvosok abban, hogy belépjenek a testületbe. A gyógyszerészkamarának ma árkihirdetési feladata van, amelyet akár a tárca is el tudna látni, ám a köztestület a meglévő patikák piacát védi és az új patikák megnyitását engedélyezi.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke utalt az Alkotmánybíróságnak a kötelező kamarai tagsággal kapcsolatos egyik első döntésére, amely kimondta, hogy az ügyvédségre – annak az igazságszolgáltatáshoz való szerves kapcsolódása folytán – ez az egyedül alkalmazható modell. Egyébként, tette hozzá, minden jog- és kultúrállamban kötelező az ügyvédi kamarai tagság. Hangsúlyozta, hogy a kamara az államtól kapott jogosítvány alapján látja el az ügyvédi tevékenységhez szükséges engedélyezést és a működés fölötti kontrollt. Így a kamara mint erős köztestület a garanciája annak, hogy az ügyvéd – az állampolgár képviseletében – megfelelő biztonsággal léphessen fel a különböző ügyekben az állammal szemben.
Parti Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara szóvivője szerint elképzelhetetlen a kötelező tagság megszüntetése. Kiemelte: a közjegyzők csakis hatósági feladatokat látnak el. Közhiteles nyilvántartást és irattárat működtetnek. A közjegyzői kamara – hasonlóan a bírósági végrehajtói kamarához – hatósági feladatokat ellátó személyek ellenőrzésére és részbeni eljárási szabályozásra hivatott. A közjegyzői tevékenység tehát nem tartozik a klasszikus szabad foglalkozások közé, így különösen indokolt a folyamatos ellenőrzése.
Lapunktól értesült a kötelező kamarai tagság tervezett megszüntetéséről Kováts Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke, aki nem látja a lépés racionalitását. Éppen a közelmúltban kaptak ugyanis pluszjogosultságokat, olyan feladatokat – például a mérnöktovábbképzésben –, amelyeket eddig állami apparátus végzett. Ezek az új feladatok összhangban vannak az uniós gyakorlattal, s azt célozzák, hogy tovább erősödjön a kamara szerepe. Mélységesen ellenezne a szakember egy ilyen döntést, ami szerinte a minőségi színvonal romlását eredményezné, a kamara ugyanis úgy működik, mint egy céh, amely szakmai, minőségi garanciákat nyújt, jogosultságokat ad. A szakmában egyébként nem mindenkinek kötelező a tagság, csak a tervező- és szakértő mérnököknek, s igazságügyi mérnökszakértő is csak az lehet, aki tagja a kamarának. A testületnek jelenleg hozzávetőleg 18 ezer tagja van.
Kifejezett politikai támadásként értékelné Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke, ha megszüntetnék a kötelező tagságot. Szerinte ez azért fontos, mert az építészeket különböző szakmai színvonalon képzik itthon és külföldön, jelenleg csak a szakmai kamara képes a megfelelő kontrollra, a szakmai minőség, megfelelőség ellenőrzésére. Arról nem is beszélve, hogy állami közfeladatot is ellátnak, például a névjegyzék nyilvántartását. Van olyan ország, ahol nem kötelező az építészek kamarai tagsága, de ott rendkívül szigorú feltételeket támasztanak azokkal szemben, akik tervezni szeretnének. Nálunk csak az lehet a kamara tagja, vagyis csak az tervezhet önállóan, aki az egyetem elvégzését követően legalább öt évig dolgozott egy tervezőirodában. A kamarának tízezer tagja van, legnagyobb részben építészek. Az eddigi szabályok szerint aki egyszer megkapta a jogosultságot, élete végéig nem veszítette el, ám hamarosan új rendelet lép életbe, amely szerint ötévenként meg kell újítani a jogosítványokat. Ez kreditrendszerben működne, bizonyos tevékenységekkel, díjakkal pontokat lehetne szerezni. Eltér István azt is elmondta, hogy a terveik szerint hamarosan megalakul a szakmai kamarák szövetsége, és így közös elvek alapján szabályozhatnák például az etikai normákat.
Hivatásrendi kamarák nélkül nem lehet megszervezni az országot – jelentette ki a hír kapcsán Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. Ezek a testületek egyfajta szakmai kontrollt jelentenek, ha megszűnnének, az államnak kellene újabb szervezeteket létrehoznia, ugyanis a társadalmi igény megvan erre. A szakmai szereplők nyilvántartása, továbbképzése és egy sor más kamarai teendő közfeladat, ezt el kell valakinek végeznie.
Az MKIK 2000-ben szembesült a kötelező kamarai tagság eltörlésével, annak következtében töredékére esett vissza a létszám, mára viszont már 40 ezerre sikerült feltornászni az önkéntes tagok számát. Parragh szerint pozitív nyomás alá került a kamara, saját legitimációja érdekében egyre vonzóbb szolgáltatásokat kínál a vállalkozóknak. Mindazonáltal súlyosan sérült a gazdaság szervezete, teljes körű nyilvántartás híján nem lehet tudni, hogy ki kicsoda, nincs rálátás az üzleti szereplőkre, fontos információk hiányoznak a döntésekhez – tette hozzá.
A szakmai kamarák elszaporodása a kilencvenes években esetenként kifejezetten hátrányos következményekkel járt: egyes ágazatokban korporatív jellegű, a modernizációra rugalmatlan közigazgatás megszilárdulásához vezetett, sok helyen összemosódott, hol ér véget az érdek-képviseleti funkció és hol kezdődik az állami közjogi feladatok ellátása – nyilatkozott a Világgazdaságnak Gadó Gábor, az igazságügyi tárca helyettes államtitkára. Álláspontja szerint nagyon nehéz véghezvinni érdemi változásokat – a deregulációt éppúgy, mint a visszaélések elleni fellépést –, ha azokért egy olyan testület a felelős, amelyet egy a helyzet konzerválásában érdekelt szakma képviselői alkotnak. Nem véletlen – mondta –, hogy például a közösségi jog megtiltja, hogy a nem feltétlenül pártatlan könyvvizsgáló kamarák bizonyos felügyeleti funkciókat lássanak el a könyvvizsgálók felett.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) már évek óta szorgalmazza a kamarai rendszer deregulációs felülvizsgálatát és bizonyos versenykorlátozó kamarai jogosítványok megvonását – emlékeztetett Torjákné Amberger Teréz , a GVH irodavezetője. Ettől némiképp eltér a kötelező kamarai tagság kérdése. A hivatal mindenesetre úgy vélekedik, hogy fölösleges a kamarásítás azokban a szakmákban, ahol van állami nyilvántartásba vétel. E testületek létét még azokon a területeken is megfontolandónak tartja, ahol állami feladatokat vállalnak át.