Irracionális keresetemelkedés Magyarországon: a legnagyobb a régióban
A jelenség azért is érdekes, mert ezúttal a korábbi években előbukkanó magyarázatok többsége nem érvényes. Az inflációs várakozások beragadásáról az áfacsökkentés évében aligha beszélhetünk, és – a választási év ellenére – a költségvetési bérek húzóhatása sem jelentkezhetett. Meglátásunk szerint két tényező játszhatott közre a bérkiáramlás élénkülésében. Az egyik furcsa módon éppen az áfakulcsmérséklés, amely ugyan jóval a várakozások alatti inflációcsökkenéshez vezetett, ám éppen ezért a vállalatok engedékenyebbek lehettek a bértárgyalásokon. Ezt a magyarázatot egyébként közvetett módon alátámaszthatják az ágazati béradatok is. Az exportorientált feldolgozóipari szektorban – ahol az áfahatás nem játszik szerepet – átlag alatti a bérnövekedés, annak ellenére, hogy itt a minimálbér-emelés is felfelé húzhatta az indexet. A legalacsonyabb adható kereset csaknem 10 százalékkal nőtt az idén, ez háromféleképpen is emelhette a kimutatott keresetnövekedést. A közvetlen hatáson kívül ugyanis a minimálbérre bejelentettek nagy száma torzítja a keresetstatisztikát, illetve elkezdődhetett – a bérskála összetorlódását megakadályozandó – a magasabb fizetésűek bérrendezése is.
Megjegyzendő, hogy az idén a visegrádi országok közül Magyarországon emelkedett messze a legnagyobb mértékben a minimálbér, miközben a gazdasági növekedés a lengyel GDP-bővüléssel hozzávetőleg egy szinten van, jóval elmaradva a cseh és a szlovák gazdaság eredményeitől. A korábbi években is a magyar bérköltség-növekedési ütem volt a legnagyobb a régióban: 2000 óta csaknem 80 százalékos volt a nominális emelkedés. A tendencia az idén is folytatódni látszik, hiszen Szlovákiában a robusztus GDP-növekedés mellett is kisebb a bérkiáramlás.
Az idei első negyedévi adatokban az állandóságot az jelentette, hogy mind a kereseti, mind a keresetnövekedési lista élén továbbra is a pénzügyi szektor állt. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint az idén negyedével emelkedett a bruttó átlagkereset. A január–márciusi időszak szemlátomást a tavalyi magas nyereség „szétosztásának” időszaka volt az ágazatban, hiszen minden hónapban átlagosan 130 ezer forintot utaltak át a foglalkoztatottak számlájára prémium, jutalom, külön egyhavi juttatás címén. Ez is jelentősen hozzájárulhatott ahhoz, hogy az idén a költségvetési szektorban a bérnövekedés üteme elmarad a versenyszektorétól. Mivel 2005-ben 22 százalékkal magasabb volt az állami foglalkoztatottak átlagbére, ez nemzetközi összehasonlításban kirívó mértékű, a folyamat valószínűleg tartós lesz – ezt már csak az államháztartás helyzete is kikényszeríti.
Ugyanezen okokból a költségvetési szektorban dolgozók számának csökkenésére is számítani lehet. Az előző kormányzati ciklus végére (a márciusi adatok alapján) nagyjából ugyanakkora méretűre sikerült visszaszorítani az államot, mint amekkora az elején volt – kissé feledtetve az első két év teljesen indokolatlan létszámemelkedését.
Érdekes a versenyszektor létszámalakulása is. Tartós tendenciának bizonyul az ipari szektorból való elvándorlás és a szolgáltatóágazatok létszámgyarapodása. Annak fényében, hogy az ipar kifejezetten lendületesen kezdte az évet, ez akár meglepő is lehet. A ruházati ágazat 10 százalékos állományszűkülése azonban rávilágít, hogy a távol-keleti bérversenyt nem bírja a hazai gazdaság, különösen ilyen ütemű minimálbér-emelés mellett. Az adminisztratív adatgyűjtés szerint összességében a foglalkoztatottság stagnál, márciusban halvány élénkülés volt megfigyelhető.
