Kételyek és remények
Széles körű vita alakult ki arról, hogy a hét magyarországi régiónak legyen-e önálló regionális operatív programja a II. Nemzeti fejlesztési tervben (II. NFT) 2007 és 2013 között. Az I. NFT-ben ? 2004 és 2006 között ? egyetlen regionális operatív program volt, amely 110 milliárd forint fejlesztési forrásból gazdálkodott, és a végrehajtása elvileg 2008 végéig tart.
Az európai uniós források felhasználásának hazai és közösségi tapasztalatai alapján logikusan merült fel a változtatás lehetősége. Ezt alátámasztotta a kormány érvelése a közigazgatás reformja, a decentralizáció mellett, amely nagy reményeket keltett a régiók körében.
Áttörésnek számított ebben a folyamatban az a kormányzati, miniszteri állásfoglalás, miszerint 2007-től önálló regionális operatív programjai lesznek a régióknak, és ezek finanszírozására megkapják az európai regionális fejlesztési alap Magyarországra eső részének a felét. A fejlesztési terv tartópillérét jelentő nemzeti stratégiai referenciakeret első változatában meg is jelent a hét önálló regionális operatív program. Az Európai Bizottság illetékesei pedig annyira komolyan vették a magyar kezdeményezést, hogy helyzetfelmérésre elküldték szakembereiket a régiókba. Aztán következett a fordulat: a fejlesztéspolitikai kabinet egy konvergencia regionális operatív programba illesztette be a kohéziós politika 1. célkitűzésébe besorolt hat régiót, így a Dél-Alföldet, Dél-Dunántúlt, Észak-Alföldet, Észak-Magyarországot, Közép-Dunántúlt és Nyugat-Dunántúlt. A besorolás alapja az unió kohéziós politikájának szabályai szerint, hogy itt az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az EU-átlag 75 százaléka alatt van. A 2007-től a 2. célkitűzés alá fokozatosan bekerülő hetedik régiónak, Közép-Magyarországnak az uniós szabályok szerint a nemzeti stratégiai referenciakeret mindkét változatában önálló regionális operatív programja van.
Még semmi sem dőlt el, a politikára vár a feladat ? reagált lapunk érdeklődésére Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke. Nyilvánvalóan vita van, politikai és szakmai egyaránt ? mondta ?, az utóbbi területen főleg az ellenőrzéssel kapcsolatban fogalmazódnak meg kételyek. A konvergencia regionális operatív program mellett szól, hogy ebben a keretben lehetőség nyílna az átcsoportosításra a jól és kevésbé jól teljesítő régiók között, ami adott esetben növelhetné a forrásfelhasználás hatékonyságát.
Merőben új paradigmára lenne szükség a területfejlesztésben ? hangsúlyozta Horváth Gyula egyetemi tanár, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazgatója. ?A kormány öngólt lő, ha lemond a regionális önkormányzatok fejlesztési alapjainak megteremtéséről, ezért nem is értem, hogy az önálló regionális operatív programokkal mi a baj. Mindamellett komolytalan dolog a közigazgatás reformjáról, decentralizációról értekezni úgy, hogy közben elszalasztják az alkalmat a régiók pénzügyi megalapozására. Ebből a vitából is látszik, hogy Magyarországon sajnálatos módon még mindig nem kezelik helyén és komplexen a területfejlesztést. Ennek következtében külön jelenik meg a közigazgatás, külön a fejlesztés, és külön a növekedési pólusprogram. Az is hiba, hogy ebek harmincadjára, ide-oda dobálják a területfejlesztés központi intézményrendszerét. További zavaró tényező, hogy jelenleg kizárólag az állam regionális politikája érvényesül. Amennyiben valóban lesznek ? és remélem, lesznek ? programok, a régiók politikája új színt hozhat: nemcsak az állami szempontok érvényesítésében játszanak majd szerepet, hanem önálló törekvéseik is lesznek? ? szögezte le a főigazgató.
