Kutatók és fejlesztések: Így tovább nem mehet!

Erős reformtörekvések szeretnék új pályára állítani a hazai kutatás-fejlesztést. Az akadémiai szervezetben is változásokat hirdetett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. A "gyakorlati" nyomás a kormány felől már jó ideje érezhető. Paradigmaváltást ígérő k+f-stratégia készül, a kutatásfinanszírozási hivatal megalakulása óta az eredményességre összpontosít.
Igazi kutatóegyetemek létrehozása lebeg a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnökének szeme előtt. Boda Miklós a Világgazdaságnak elmondta: alapvető változásra van szükség a hazai k+f terén. A legfontosabb szempontnak a kutatások eredményességét, hasznosítható termékek, szolgáltatások, találmányok piacra juttatását tekintik. Ezeknek pedig ki kell termelniük a beléjük fektetett pénzt - hangsúlyozza Boda. Elmondta, hogy az évtizedek óta megszokott kutatói létforma fölött eljárt az idő, aki nem hoz pénzben is mérhető eredményt, az nem számíthat k+f támogatásra.
A kormány által két éve alapított NKTH a hazai kutatóbázis és a gazdaság szoros együttműködését kívánja elősegíteni. Ennek érdekében 2004 óta minden évben meghirdetik a regionális tudásközpontok támogatási pályázatát. Mindkét esztendőben hat-hat egyetemen létrehozott ilyen centrumot támogat az NKTH.
Jelentősen megnövekedett a hivatalon keresztül juttatott pályázati pénz összege. A jogelőd hivatal például 2002-ben 450 pályázatot segített nyolcmilliárd forint értékben, az NKTH 2005-ben 165-öt, de 47 milliárdért, az idén várhatóan 33 milliárdos összkeretből még nem ismert számban segít projekteket. A támogatási keret csökkenése mögött az áll - mondta Boda Miklós -, hogy reményeik szerint a gazdasági szektor vállalatai növekvő mennyiségben maguk "rendelnek" kutatás-fejlesztést a költségvetési kutatóhelyektől.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, első lépésben kötelezően írták elő vállalat(ok) részvételét a kutatási konzorciumokban, most pedig már a gazdasági szereplőknek kell vezetniük az egy-egy témára összeálló csapatokat. Koncentrálni kell az erőket - emeli ki Boda -: korábban tipikusan átlag 30 millió forintból egy-két kutató dolgozott a témán, most azonban lehetőleg tíz fő körüli számban végzik a munkát a legalább 300 milliós projekteken. Az NKTH jellemzően három évre nyújtja a támogatást.
A k+f drága hazánkban. Még akkor is, ha az itteni bérek ötször-nyolcszor alacsonyabbak, mint a nyugati világban. Ez különösen a kkv-kat sújtja, amelyek képtelenek kitermelni évekre a k+f személyi hátterének költségét ? ért egyet az NKTH elnöke. Ezt látva a hivatal a Kozma László-program keretében 800 millió forintot szán arra, hogy kkv-k alkalmazhassanak kutatókat, cégenként legfeljebb 100 millió erejéig. Az Irinyi János-programmal pedig a beszállítókat szeretnék segíteni abban, hogy bekapcsolódhassanak a k+f-be; vállalkozásonként 120 millió ítélhető oda, s a megrendelő cégnek is megtérítenek tízszázaléknyi költséghányadot. Ezeket a megoldásokat az NKTH-ban jobbnak tartják, mint a hagyományos adókedvezményt.
Az erők összpontosítása érdekében az NKTH elnöke szerint a Magyar Tudományos Akadémia 38 kutatóintézetét ki kell vonni az Akadémia közgyűlésének fennhatósága alól. Nyilván ebben is sok vita lesz szakmán belül, amiként az alapkutatások megítélése is megosztja a kutatói közösséget. Boda Miklós azok véleményét osztja, akik szerint túl sok a kutatási téma, és ez elaprózza a pénzt. Azokra kell összpontosítani, amelyek eredményt hoznak pár éven belül - mondja, számszerű becslésbe azonban nem bocsátkozik.