Magyarország kapott egy fülest balról, meg egy simogatást jobbról

Magyarország egyre vonzóbb beruházási terep, ugyanakkor a gazdaság versenyképessége romlott az elmúlt egy évben – ezt a vegyes eredményt mutatja két most kiadott elemzés. A lausanne-i IMD üzleti főiskola idei versenyképességi listáján hazánk négy hellyel került hátrébb a tavalyihoz képest, és így már tíz hellyel marad le Csehország és huszoneggyel a térségi éllovas, Észtország mögött, ráadásul a tavaly még mögöttünk álló Szlovákia is elénk vágott (lásd az infografikát). Sovány vigasz, hogy az EU régi tagállamai közül megelőzzük Olaszországot, az újak közül pedig Lengyelországon kívül az eurózóna-csatlakozás küszöbén álló és az egy főre jutó GDP terén is bezzegországnak számító Szlovéniát.
Az IMD felmérése 61 ország, illetve önálló térség (Németország mellett például önállóan szerepel Bajorország is) versenyképességét vizsgálja 312 mutatószám alapján. Az összpontszám kétharmad részben tényadatokon, egyharmad részben pedig vállalatvezetők véleményén alapul.
Magyarország helyzetének romlását elsősorban a külföldre irányuló tőkeberuházások és a deviza-államadósság alakulása magyarázza, de egyebek mellett a távközlési beruházások, a vállalatoknak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos magatartása és a foglalkoztatási mutatók is szerepet játszottak a változásban – tájékoztatta lapunkat Suzanne Rosselet, az IMD kutatója. Az elemzés szerint a magyar kormány és a magángazdaság nagyjából egyforma teljesítményt nyújt a versenyképesség szempontjából – szemben például Lengyelországgal, ahol az állam „lehúzza” a magánszférát vagy Szlovákiával, ahol a gazdaságpolitika sokkal jobban teljesít az üzleti szféránál. Hazánk esetében a négy nagy tényezőcsoport (gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti hatékonyság, infrastruktúra) közül az első három nagyjából azonos összpontszámot ért el, az infrastruktúra terén pedig ennél sokkal kedvezőbb az ország pontszáma.
A másik friss rangsor, az AT Kearney tanácsadó cég FDI-vonzási indexe kizárólag a világ ezer legnagyobb vállalata felső vezetőinek ítéletét tükrözi. Az elemzés készítői arra voltak kíváncsiak, hogy az illető cég a következő 1–3 évben tervez-e működőtőke-beruházást az adott országban. A válaszokat a beruházás valószínűsége alapján súlyozták, így jött ki az egyes országok összpontszáma.
A módszertan ismeretében nem meglepő, hogy ez a felmérés teljesen más összképet ad, mint az IMD versenyképességi rangsora. Az élen a beruházókat mágnesként vonzó Kína és az Egyesült Államokat a tavalyi másodikról a harmadik helyre szorítva India áll. A kelet-közép-európai országok szintén jobb eredményt értek el, mint az IMD-féle versenyképességi rangsorban, és az előző évi FDI-listához képest is előbbre léptek (Magyarország például nem kevesebb mint nyolc hellyel). Ezzel szemben a legfejlettebb ipari országok egyre kevesebb vállalat beruházási terveiben szerepelnek célországként (lásd a táblázatot). Az euróövezet négy legnagyobb állama négy-tíz hellyel hátrébb van most, mint volt egy évvel ezelőtt. A beruházási terveknél értelemszerűen az ország mérete is nagyobb súllyal eset latba, mint a versenyképességnél; részben ez magyarázza Lengyel- vagy éppen Oroszország előkelő helyezését.