Nem mentik meg az idei költségvetést a tervezett megszorítások
Az államháztartás aggasztó állapota láttán és a befektetők véges türelmét szem előtt tartva nem meglepő, hogy a választások után megszaporodtak a büdzsé rendbetételének szükségességét sulykoló hangok. A folytatásra felhatalmazást kapott kabinet pedig – egyelőre legalábbis – kommunikációjában igyekszik megfelelni ezeknek a várakozásoknak. A minap egy a kormányfőhöz közeli forrás erősítette meg a Reutersnek a Népszabadság értesülését, amely szerint a koalíció az idei egyenleget érintő 300-350 milliárd forintos lefaragásra készül, a csomag tartalma azonban még az „ötletelés” fázisában van. Lapunk számításai szerint azonban ennek az összegnek legfeljebb felére-kétharmadára rúghat a kiigazítás mértéke, ráadásul az főként a bevételi oldalon segíthet az államkasszán. Vagyis a szóba jöhető intézkedések 130-160 milliárd forintos kiigazítást eredményezhetnek, s ezek az idei költségvetési hiányt már nem módosítják jelentősen. Kalkulációnkban információinkra támaszkodva a különböző fórumokon gyakran elhangzott eszközöket vettük górcső alá.
Valószínűnek tűnik a középső, 15 százalékos áfakulcs megszüntetése úgy, hogy a most ez alapján adóztatott termékeket és szolgáltatásokat átsorolnák a 20 százalékos normál kulcs alá. Ez az alapvető élelmiszereket, az áramon kívül minden más közüzemi díjat (többek között a gáz-, a víz-, a szennyvíz-, a távhő-szolgáltatási, illetve a szemétszállítási díjat), a szállodai, valamint az éttermi szolgáltatás árát, a művészeti tevékenység ellenértékét érintené. Mivel a 15 százalékos kulcs alá tartozó termékek, szolgáltatások adják a forgalom harmadát, az áfabevételeknek pedig körülbelül 30 százalékát, lapunk számításai szerint így a kulcs feljebb srófolása éves szinten 160-170 milliárd forint pluszbevételt hozna a büdzsének. Ám figyelembe kell venni, hogy az áfaemelés nemcsak a lakosság és a vállalkozások, hanem az állami intézmények kiadásait is megdobja, így államháztartási szinten az intézkedés becslésünk szerint 140-150 milliárddal apasztaná a hiányt. Mivel a tehernövekedést eredményező adómódosításokat a hatálybalépés előtt legalább 45 nappal ki kell hirdetni, az áfaemelés vélhetően legkorábban augusztus 1-jével léphet hatályba. Ez azt jelenti, az utolsó négy hónapban érződne az egyenlegben a tehernövekedés, vagyis összességében az idei büdzsé konyhájára mintegy 60 milliárdot hozhat a lépés.
A hírek szerint elképzelhető az eva mértékének 20 százalékra való emelése is. Ezt negyedévente, a negyedév utáni hónap 20-áig kell fizetni, és első ízben – kizárva a visszamenőleges hatályt – a negyedik negyedévben szerzett bevételre vonatkozhatna a magasabb teher. Így az idei költségvetés pénzforgalmi szemléletben ebből már nem „profitálna”. Nem úgy a munkavállaló által fizetett négyszázalékos egészségbiztosítási járulék feljebb srófolásából. Ha hat százalékra módosulna a járulék mértéke, úgy az idén – az átlagbéreket és foglalkoztatottsági adatokat alapul véve a versenyszféra és a költségvetési szféra szerinti bontásban – számításaink szerint körülbelül 40 milliárdos bevételtöbblet jelentkezne az egészségbiztosító kasszájában. A CEMI minap tartott konferenciáján felmerült lehetőségként a társasági adó átmeneti, 16-ról 18 százalékra változtatása is. Itt a befizetési előírások miatt 30 milliárd forint körüli pótlólagos összeggel kalkulálhatunk.
A bevételgenerálást és a kiadás-visszafogást egyaránt szolgálná a receptfelírási és vizitdíj bevezetése. Ennek mértéke meglehetősen bizonytalan, hiszen nem látni előre a visszatartó hatást. A gyógyszerkasszánál 20 milliárddal lehetne mérsékelni a kiadásokat.
Az idei államháztartás „rendbe szedése” szempontjából irreleváns a hosszabb távon megtakarítással kecsegtető minisztériumi átalakítás, a háttérintézmények megrostálása, a létszámleépítés a közszférában, hiszen a közalkalmazottak és köztisztviselők elküldése időt vesz igénybe, ráadásul a három-, hat- vagy kilenchavi végkielégítések nagyobb kiadással járnak, mint az így megspórolt havi illetmények. Lapunk információi szerint szóba került még az a régi módszer is, hogy a költségvetési fejezetek támogatási előirányzatát rövidítsék meg öt százalékkal. Ez ugyan szépen hangzik, és elméletileg 110 milliárdos szigorítást jelentene, de meglátásunk szerint – az első háromhavi központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatoknál megfigyelt folyamatok figyelembevételével – a gyakorlatban hatástalan maradna a lépés. A túlköltekezés nyomán már nincs olyan felesleges forrás ugyanis ezen a területen, amelyet el lehetne vonni.
