Várni kell a munkalehetőségre

Rekordot döntött a magyarországi állásszerzési idő. A munkaügyi központok legfrissebb összesített adatai alapján átlagosan 304 napot, vagyis több mint 10 hónapot tölt nyilvántartásban egy-egy álláskereső, mire újból visszakerül a munka világába. Az elmúlt közel két évben is 8-9 hónapig tartott a munkához jutás, ám háromszáz nap fölé eddig még soha nem emelkedett a nyilvántartásban töltött idő.
Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének alelnöke szerint a regisztrált munkanélküliek közül többen „csak” passzív állástalanok, nem is akarnak újra elhelyezkedni, egy részük pedig feketén vállal munkát, kiegészítve a havi segély összegét.
Többek között épp a munkakerülők kiszűrése miatt változtatta meg az ellátórendszert tavaly novembertől a munkaügyi tárca, most a segélyezés helyett úgynevezett álláskeresési támogatással ösztönzik a munkaszerzést. Az álláskeresési támogatás első szakaszában – maximum három hónapig – a korábbinál magasabb összeget kap a regisztrált, méghozzá az utolsó átlagkeresetének 60, de legfeljebb a minimálbér 120 százalékát. A második szakaszban – maximum 270 napig – minden álláskeresőnek egységesen a minimálbér 60 százaléka jár.
A munkaerő-piaci tapasztalatok szerint nemcsak a regisztráltak várnak egyre többet a megfelelő állásra, hanem a munkaügyi központokhoz be nem jelentkező szellemi munkát keresők is. Csaposs Noémi szerint ezt főleg a kereslet-kínálat összehangolatlansága, vagyis a hiányszakmák, illetve a túlképzés és az alacsony mobilitási hajlandóság okozza. Sőt a munkaadók felvételi folyamatai is hosszabbodnak mostanában; csak a döntésre, hogy ki is lesz a szerencsés álláshoz jutó, 2-4 hónapot kell várni.
Ha egy foglalkoztató fizikai munkaerőt keres, ott rövidebb a kiválasztási idő, sőt a vezetői posztokra pályázók is gyorsabban jutnak álláshoz. Az ő esetükben ugyanis a tavalyi 7-8 hónapról 5-6-ra csökkent a munkaszerzési idő – hangsúlyozta Cservenyák Tamás. A DBM Hungary ügyvezető partnere szerint ez a gazdaság élénkülésével magyarázható. Belőlük kevesebben vannak, mint a szakértői posztokra jelentkezőkből, így a kiválasztási folyamat is hatékonyabb lehet.
A hazai vállalatok épp az egyre kiválóbb munkaerő megszerzésében látják a versenyelőnyt, így a jelentkezőkkel szemben támasztott igényeik folyamatosan nőnek. Csaposs Noémi úgy tapasztalja, a cégek olyan generalistákat keresnek, akik nemcsak mindenben jók egy kicsit, hanem specialisták is valamilyen szakterületen. A munkaszerzési időt az is növeli, hogy a fiatalok túlzott igényekkel lépnek fel egy-egy állásinterjún, míg az idősebb munkaerő pesszimizmusa, elavult tudása miatt esik ki a felvételi rostán.