Adóprés alatt a cégek és a lakosság

Nem fog fájni, ez csak egy kismértékű adókorrekciós program – ezzel és ehhez hasonló kijelentésekkel próbálta eladni Gyurcsány Ferenc kormányfő az idén 350, az elkövetkező két esztendőben pedig 1000-1000 milliárd forintra rúgó megszorító csomagját az Országos Érdekegyeztető Tanács szombati ülésén. A miniszterelnök váltig azt hangoztatta, hogy nincs szükség sokkterápiára, és elsősorban nem pénzügyi kiigazító csomaggal rukkolt elő a kabinet, hanem reformokra készülnek. Mégis, az intézkedéshalmazból kitűnik, hogy az javarészt a büdzsé bevételi oldalára koncentrál. Az idén ugyanis 180, 2007-ben és 2008-ban pedig 600-600 milliárd forint pluszbevételt várnak az adó- és járulékemeléstől, illetve a választások előtt fél évvel törvénybe iktatott ötéves adóprogram „elhalasztásától”.
Külön figyelmet érdemel: lényegében szó sincs arról, hogy az adó- és járuléktörvény-változtatások csak átmenetiek lennének. Gyurcsány szerint 2008 második felében, az államháztartás megfelelő állapota esetén lenne némi mozgástér, amelyet a juttatások növelésére vagy az adók csökkentésére, esetleg ezekkel párhuzamosan a hiány mérséklésére (amelyek persze kizárják egymást – a szerk.) lehetne kihasználni, mégis erre az elmúlt évek alapján nem lehet mérget venni.
A több mint két tucat tehernövelési lépés egyaránt jelentősen sújtja az üzleti szféra egészét – vállalatmérettől függetlenül – és a lakosság minden rétegét. Lapunk korábbi információit megerősítve már szeptembertől bevezetik a vállalkozások szolidaritási különadóját. Különösen rossz üzenet a külföld számára, hogy az adó alapja a társaságiadó-kedvezményekkel nem csökkenthető. A lépés információnk szerint könynyen azt eredményezheti, hogy több, jelentős társasági adót befizető cég hagyhatja el Magyarországot. A hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások és biztosítók nem nyugodhatnak meg, hiszen a 2006 végével kivezetni ígért „bankadó” tovább él, csak más formában. Lesz „elvárt adó” is: 2007-től minden társaságiadó-alanynak le kell rónia az indoklás szerint a gazdaságilag minimálisan elvárható nyereség utáni társasági adót. Erre azért van szükség a magyarázat szerint, mert a vállalkozások jelentős része éveken kereszül veszteségesnek mutatva magát elkerüli a társaságiadó-fizetést. Januártól tehát a vállalkozásoknak az eladott áruk beszerzési értékével csökkentett összes bevétel két százaléka után kell megfizetniük a társasági és a szolidaritási adót, amennyiben a társaságiadó-alap nem éri el ezt a mértéket. Az APEH törvényben meghatározott esetekben kérelemre mentességet adhat a fizetési kötelezettség teljesítése alól. Lapunk meglátása szerint azon túl, hogy alkotmányossági aggályokat is felvethet ez az új teher, nem kizárt, hogy a számítási módja miatt forgalmi típusú adónak minősül. Ez azért érdekes, mert egyrészt az EU-ban minden országban csak egy forgalmi típusú adót lehet fenntartani, másrészt pedig hazánkban nemhogy egy, hanem már két ilyen teher van most: a helyi iparűzési adó adótanácsadók szerint egyértelműen sérti az uniós szabályt.
Az elmúlt hetek kormányzati felkészítése után nem meglepetés, ám annál nagyobb érvágás, hogy az idén novemberben mégsem szűnik meg a tételes eho, és 2007-ben nem csökken a munkaadói tb-járulék. Szintén érdekes, hogy a kabinet a járulékfizetés terén is elvárásokat fogalmaz meg: szabályváltoztatás után elérik, hogy akik „jövedelmi helyzetük alapján megtehetik”, azok legalább a minimálbér duplája után fizessenek járulékot már 2006 szeptemberétől. Nem derül ki a dokumentumból, hogy ez kit érint, ám feltételezhetően egyéni és társas vállalkozások lesznek a kárvallottjai ennek az ötletnek.
A magánszemélyek is megérzik a tetemes tehernövekedést. Az adók terén az első lépések szeptemberben lépnek hatályba: az áfa 15-ről 20 százalékra emelkedik, ez többek között az alapvető élelmiszerek, a víz, a távhő, a gáz, a szemétszállítás, a tömegközlekedés, valamint az éttermi és a szállodai szolgáltatás díját növeli. A jövedéki adót szintén feljebb srófolják, majd jövő áprilisban és szeptemberben megismétlik a lépést. A szakértők szerint károsan magasnak ítélt élőmunkaterheket tovább növelik: érzékelhető nettó bérjövedelem-vesztést eredményez a munkavállalói egészségbiztosítási járulék 4-ről 6, majd 7 százalékra emelése. Érdekesség, hogy a kamat- és tőzsdei árfolyamnyereség-adót nemhogy elhalasztanák, hanem egyenesen előre hozzák, és a tervezett duplája, 20 százalék lesz a mértéke. Az adóköteles természetbeni juttatások után ősztől az adóteher 10, míg az összes elvonás mértéke 13 százalékponttal tolódik feljebb.
Gyurcsány Ferenc a tájékoztatón elmulasztotta kimondani, mégis tény: az szja-tábla lényegében háromkulcsos lesz, hiszen 6 millió forint összevont jövedelem felett 4 százalékos szolidaritási adót vár el az állam polgárától. Ráadásul a 2005 elejétől felállított, évi 100 ezer forintban maximált összadókedvezmény körébe csaknem minden eddig kint levő forma bekerült, továbbá az a jövedelemhatár, amely felett már csak korlátozottan vagy egyáltalán nem vehetők igénybe a kedvezmények, 6-ról 3,4 millióra apad.
A megélhetés költségeit emeli, hogy augusztustól átlagosan 30 százalékkal nő a gáz és 10-14 százalékkal az áram ára. Úgy tudjuk, jövőre az első fél évben további, hasonló mértékű gázárnövelés van kilátásban. Az ártámogatásokat is változtatják: a fentieken túl ez érinti a közlekedési jegyek ellenértékét is. Első lépésben még ingyenes lesz a 65 év feletti nyugdíjasok utazása, ám akár már jövőre 10 százalékos térítést kell fizetniük, és a diákok kedvezményét is szigorítják. Bár a kormányfő nem tért ki rá, úgy értesültünk, lesz vizit- és receptdíj is.
„A vagyon kötelez – nagyobb felelősség” jelszóval 2008-tól bevezetik az értékalapú ingatlanadót. A lakó- és üdülőingatlanok után néhány tízmillió forint érték felett kell majd leróni a terhet. A kabinet az eltitkolt jövedelmek kifehérítését is zászlajára tűzte: jövőre 20 százalékos bírságot vagy adót kellene fizetni az „indokoltnál” nagyobb házipénztár-állomány után, ám ezt meg lehet úszni egy idei 10 százalékos adó megfizetése mellett. Ez a szabály még kidolgozatlannak tűnik, hiszen nem derül ki belőle, hogy a kivétel után csak a 10, illetve 20 százalékost kell majd megfizetni, vagy a kormányzat szerint elmaradt 25, illetve 35 százalékos osztalékadót is. A külföldre vitt jövedelmek hazahozatalára kilátásba helyezett teher is felettébb ötletszerűnek tűnik. A hatósági fenyegetettség erősödését részben a jövőre több mint tízszeresére emelkedő vagyonvizsgálatokkal, részben pedig az adócsalás elleni küzdelemmel foglalkozó hatóságok központosításával kívánják kivitelezni.
A büdzsé aggasztó állapota miatti tűzoltó, ugyanakkor súlyos, komoly gazdasági áldozatokkal és lakossági tehernövekedéssel járó bevételoldali lépések mellett a kiadási oldalon (az ártámogatáson túl) is változtatásokat festett fel a miniszterelnök. A minisztériumi létszám közel a negyedével mérséklődik, ám arról nem tudunk semmit, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a rugalmasabb bérezési és foglalkoztatási szabályok bevezetésének segítségével elbocsátott közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek megbízási szerződés alapján továbbra is adnak-e munkát.
Ami pedig az egész lépéssor indokaként említett költségvetést illeti: azonnali intézkedésként a gyógyszerkassza és a gyógyító-megelőző kiadások visszafogása mellett zárolnak néhány tízmilliárd értékben pénzeket a fejezeteknél. Ez utóbbi lépés nem új, hiszen az elmúlt években is előszeretettel nyúlt a kabinet ehhez a kevésbé fájdalmas, ám gyakorlatilag teljesen hatástalan eszközhöz. Úgy tudjuk, nem fedi a valóságot Gyurcsány Ferencnek és Veres János pénzügyminiszternek az az állítása, miszerint az idei, a tervezettnél 1000 milliárddal nagyobb hiány hátterében felerészt egyszeri tételek állnak. A csütörtöki, Veres által tartott tájékoztatón elhangzott 500 milliárddal szemben csupán 280 milliárd forint mondható egyszeri tételnek, a többi, ott feltüntetett tétel a folyó kiadások túllépéséből adódik. A deficit az idén pedig úgy lesz 9,4-9,5 százalékos, hogy a MÁV és a BKV állami garanciavállalással megtámogatott adósságát nem vállalja át a kormányzat, és a PPP-ben építeni tervezett sztrádaszakaszok költségének jelentős hányada (a GDP 0,8 százaléka) sincs bent az egyenlegben. Információnk szerint azt tervezik, hogy a két említett vállalat adósságát akkor vállalják át, amikor azok lejárnak, tehát jórészt jövőre és 2007-ben. Jelzésértékű, hogy az euróbevezetés 2010-es időpontjának hivatalos eltolását előkészítendő Gyurcsány a Reutersnek jelezte: szerinte 2010 közepe és 2011 közepe-vége között kellene belépni az eurózónába.
Mindezek eredményeként a reáljövedelmek 2006–2008 között nem vagy csak alig emelkednek – tette egyértelművé a kormányfő az OÉT ülésén. Az infláció, elmondása szerint, jövőre 5 százalék körül alakul, ám lapunknak nyilatkozó szakértők inkább 6-7 százalékra tették a 2007-es árindex maximumát. A drasztikusan növekvő elvonási hányaddal járó csomag hatására pedig a jelenlegi 4,4 százalékos GDP-növekedés jövőre jelentősen lassulhat: úgy tudjuk, a PM-ben azzal számolnak, a dinamika üteme kettessel fog kezdődni.

Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő elemzője. Üdvözlendő, hogy a felvázolt intézkedések között vannak komoly, mélyreható lépések is. Nagyon nehéz lesz a kormányzatnak a hitelességet visszaszereznie – különösen pedig az elmúlt hetek-hónapok kommunikációjának fényében. Nem túl egészséges, hogy a munkajövedelmek nemzetközi összevetésben magas terhelése tovább emelkedik. Az intézkedéscsomag hatására rövid távon mindenféleképpen jelentősen lanyhul a gazdasági dinamika, és ha néhány év után is fennmarad a magas elvonási hányad, az a középtávú növekedési kilátások szempontjából rossz hír. A csomag láthatóan a rövid távú stabilizáció jegyében született. Figyelemre méltó, hogy a kabinet egyre óvatosabb kommunikációt folytat az euró 2010-es bevezetése kapcsán. A monetáris tanács legközelebbi ülésén már az intézkedéscsomag ismeretében hozhatja meg döntését a kamatszintet illetően, amelyen már figyelembe veheti azt is, hogy a jelenlegi 6 százalékos ráta változatlan tartása mellett jövőre negatív reálkamat állhatna be.

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. A gázáremelés és számos adó növelése miatt rendkívül agresszív a program, ami kiigazítási elkötelezettséget sugall a kormányzat részéről. Azt persze világosan kell látni, hogy az ismertetett bevételnövelés nagysága miatt ez hosszú távon nem jelenthet megoldást, ezért a mostani helyzet szükségállapotnak felel meg. Remélhetőleg két év múlva a hiánycsökkentés más módjának irányába mozdul el a gazdaságpolitika, és az újraelosztási hányadot csökkenti inkább. Azzal, hogy az eddigi kormányzati kommunikációval messze ellentétes, ráadásul még a legpesszimistább elemzői véleményeknél és a jegybanki prognózisnál is rosszabb számokat, a legkedvezőtlenebb szcenáriót vázolták fel a büdzsé helyzetéről, azt a képet festik, hogy tisztában vannak a realitásokkal, és elindulnak a változtatás irányába. Az persze más kérdés, hogy mennyit lesznek képesek megvalósítani ebből.

Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő elemzője. Üdvözlendő, hogy a felvázolt intézkedések között vannak komoly, mélyreható lépések is. Nagyon nehéz lesz a kormányzatnak a hitelességet visszaszereznie – különösen pedig az elmúlt hetek-hónapok kommunikációjának fényében. Nem túl egészséges, hogy a munkajövedelmek nemzetközi összevetésben magas terhelése tovább emelkedik. Az intézkedéscsomag hatására rövid távon mindenféleképpen jelentősen lanyhul a gazdasági dinamika, és ha néhány év után is fennmarad a magas elvonási hányad, az a középtávú növekedési kilátások szempontjából rossz hír. A csomag láthatóan a rövid távú stabilizáció jegyében született. Figyelemre méltó, hogy a kabinet egyre óvatosabb kommunikációt folytat az euró 2010-es bevezetése kapcsán. A monetáris tanács legközelebbi ülésén már az intézkedéscsomag ismeretében hozhatja meg döntését a kamatszintet illetően, amelyen már figyelembe veheti azt is, hogy a jelenlegi 6 százalékos ráta változatlan tartása mellett jövőre negatív reálkamat állhatna be.

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. A gázáremelés és számos adó növelése miatt rendkívül agresszív a program, ami kiigazítási elkötelezettséget sugall a kormányzat részéről. Azt persze világosan kell látni, hogy az ismertetett bevételnövelés nagysága miatt ez hosszú távon nem jelenthet megoldást, ezért a mostani helyzet szükségállapotnak felel meg. Remélhetőleg két év múlva a hiánycsökkentés más módjának irányába mozdul el a gazdaságpolitika, és az újraelosztási hányadot csökkenti inkább. Azzal, hogy az eddigi kormányzati kommunikációval messze ellentétes, ráadásul még a legpesszimistább elemzői véleményeknél és a jegybanki prognózisnál is rosszabb számokat, a legkedvezőtlenebb szcenáriót vázolták fel a büdzsé helyzetéről, azt a képet festik, hogy tisztában vannak a realitásokkal, és elindulnak a változtatás irányába. Az persze más kérdés, hogy mennyit lesznek képesek megvalósítani ebből. -->