Az árfolyam és az infláció kapcsolata
A forint leértékelődése esetén először az importált fogyasztási cikkek hazai árának megváltozásából fakadó közvetlen inflációs hatás érvényesül. Egy-két éves horizonton a termelésben felhasznált importáruk mint költségelemek árváltozása is megjelenik. Ilyen időtávon már a behozott termékekkel versenyző, de belföldön termelt javak ellenértékének módosulása is jelentkezik, ami az importált és hazai jószágok közti keresletátcsoportosítás és a belföldi termelők ezzel együtt járó profitváltozása nyomán jön létre. Hosszabb (3-4 éves) távon a bérek és általában a munkapiaci folyamatok változásán keresztüli, valamint a béralkalmazkodást is elősegítő várakozások módosulása révén jelentkező hatások dominálnak.
Magyarországon a 2001 óta megfigyelhető dezinflációban valószínűleg nagy szerepet kapott egyrészt a sávszélesítés utáni árfolyam-erősödés közvetlen és közvetett hatása, másrészt a tartósan a sáv erős oldalán stabilizálódó árfolyamszint. Az árfolyam-erősödés hosszabb távú, a bérek és a várakozások alkalmazkodásán keresztüli dezinflációs hatását és ennek pontos időbeli lefolyását különösen nehéz megítélni, hiszen azt – az árfolyam mellett – számos tényező jelentősen befolyásolhatta az elmúlt időszakban (személyijövedelemadó- és járulékváltoztatások, minimálbér-módosítások, jelentős közalkalmazotti béremelés 2002-ben stb.).
A jelenlegi árfolyamváltozás – gyengülés – hatásainak megítélésekor számos bizonytalanság jelentkezik. Egyrészt a monetáris politika hitelesebbé válhatott, amely csökkenthette az átmeneti árfolyamváltozások begyűrűzését. Az inflációs célkövetés alapvetően sikeresnek bizonyult, az árstabilitás közelébe sikerült lehozni a pénzromlás ütemét, s ez valószínűleg növeli az inflációs cél hitelességét. Ennek révén bármely külső, átmeneti sokk – így az árfolyamsokk is – ceteris paribus, vagyis minden más körülmény változatlanságát feltételezve kisebb hatást gyakorolhat az inflációra.
Másrészt az árfolyam változékonyságának az elmúlt fél évben tapasztalt növekedése önmagában is módosíthatja – valószínűleg csökkenti – a begyűrűzés mértékét. Ennek oka, hogy a nagyobb változékonyság miatt a gazdasági szereplők kevésbé tudják megítélni annak tartós vagy átmeneti voltát, viszont a vállalatok – az árváltoztatásból fakadó költségek elkerülése végett – a gyakori módosítást igyekeznek elkerülni. Ennek hatására egy adott árfolyamváltozásra kevesebben, illetve kisebb mértékben fognak reagálni. Ez a következmény – csakúgy, mint az előző, hitelességi tényező – csupán az árfolyam átmeneti módosulásából fakadó begyűrűzést módosíthatja, a tartós árfolyamváltozás végső inflációs hatásain nem változtat.
Mind a tartós, mind pedig az átmeneti árfolyamváltozás begyűrűzését módosíthatja viszont az európai uniós csatlakozással és a stabil árfolyammal éleződő verseny. Ennek hatása azonban nem egyértelmű: az erősebb verseny egyrészt csökkenthette a cégek piaci erejét, amely a profitrés szűkülésében jelenik meg, így a vállalatok kevésbé tudják „lenyelni” az árfolyam-ingadozás – főként az importált nyersanyagokon, illetve félkész termékeken keresztül ható – költségmódosító hatásait. Ezzel ellentétes irányú, azaz a begyűrűzést csökkentő fejlemény lehet, ha az erősebb verseny a cégeket agresszívebb piacszerzési, illetve -megtartási stratégiákra ösztönzi. Ekkor ugyanis az árváltoztatásokat még inkább igyekeznek elkerülni, és a fogyasztókat az áron kívüli egyéb – tipikusan marketing- – eszközökkel próbálják maguknál tartani.
Végül a gazdasági szereplők növekvő devizahitel-állománya – elsősorban keresleti oldalról – ugyancsak módosíthatja az árfolyamváltozásból adódó inflációs hatásokat: a gyengébb árfolyam magasabb forintadósság-teherrel jár, így a vagyon, illetve jövedelem csökkenésén keresztül alacsonyabb kereslethez vezethet. Bár a gazdasági szereplők devizaadósság-állománya gyorsan növekszik, a jelenlegi szint még mindig viszonylag alacsony. Emiatt a devizaadósság átértékelődése elsősorban az egyes, nettó devizaadóssággal rendelkező gazdasági szereplők szintjén okozhat számottevő hatást, az ennek nyomán fellépő mérsékelt aggregált keresletcsökkenés dezinflációs hatása a jelen helyzetben – az árfolyam egyéb, inflációs hatásaihoz képest – igen kis mértékű.
Összességében megállapítható, hogy az árfolyamnak az inflációra gyakorolt hatását számos, időben is változó tényező határozza meg, következésképpen maga az árfolyam-begyűrűzés is változhat idővel. A jelenlegi információk alapján azonban nincs elegendő bizonyíték arra, hogy módosítsunk az árfolyam-begyűrűzés mértékéről alkotott korábbi feltételezésünkön – vélik a tanulmány készítői.
