Figyelmeztet és tanácsol az OECD
A legfejlettebb ipari országoknak sürgősen lépniük kell, hogy minél több embert tereljenek állásokba, ellenkező esetben azt kockáztatják, hogy nem nő az életszínvonal, és fenntarthatatlanná válik a szociális ellátórendszer. A többi között erre hívja fel a figyelmet az OECD most közzétett – kétévente elkészített – Foglalkoztatási kilátások tanulmánya. Az elemzés rámutat arra is, hogy olyan eszközökkel lehet aktiválni a munkaképes korú lakosságot, amelyek – szemben a mai helyzettel – nem rettentik el a potenciális munkavállalókat a munkába állástól, illetve nem késztetik arra a vállalkozásokat, hogy felvegyenek munkaerőt, illetve hogy továbbképezzék őket.
Ma ugyanis igen gyakori, hogy a különféle ellátórendszertől jövedelemhez jutó embereknek jobban megéri segélyeken élni, mint munkába állni. S még azok is, akik munkát keresnek, gyakran – a nem megfelelő szabályozók, az álláskeresési segítség hiánya, saját kvalitásbeli korlátai által okozott – akadályokba ütköznek. Mindennek eredménye pedig a visszafogott gazdasági növekedés és az életszínvonal javulási esélyeinek halványulása.
A globalizáció hatásait és az idősödő társadalmak okozta problémákat s az elmúlt évtizedek tapasztalatait figyelembe véve az OECD szakértői rámutatnak: nincs egyetlen recept, eltérő módszerekkel közelítik és közelíthetik a problémát az egyes országok. Van, ahol viszonylag alacsony segélyekkel és kevésbé szigorú szabályokkal operálnak – ilyenkor relatíve nagy a szakadék a jövedelmi skála szélein elhelyezkedők között. Másutt hasonlóan sikereket érnek el azzal, hogy nagylelkű segélyeket és erős támogatást kínálnak az álláskeresőknek – igaz, ezek az országok komoly összeget költenek minderre.
A tanulmány számos ajánlást is megfogalmaz, kezdve a szabályozók és az adópolitika megfelelő formálásától, az oktatás, a továbbképzés lehetőségének biztosításáig. Egyre pedig felhívja a figyelmet: a kormányok legnehezebb feladata megnyerni a társadalmat a szükséges változások támogatására. VG
