Futnak a pénzük után

Pénzügyi tanácsadó cégekkel tárgyalnak a németországi SoKo-akciók során meghurcolt magyar vállalkozások jogos követeléseik behajtásáról – értesült a Világgazdaság. Mint arról több ízben beszámoltunk, 2004 és 2005 tavaszán összesen mintegy 50 magyar építő-, gép-, húsipari és egyéb cégnél a német hatóságok és vámszervek tb-csalás, embercsempészet és más címen razziákat hajtottak végre. Irataikat lefoglalták, bankszámláikat zárolták, több cégvezetőt őrizetbe vettek, és ezzel ellehetetlenítették németországi tevékenységüket. Tóth Boldizsár, a károsultakat képviselő Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete (NVE) elnöke szerint az ötven vállalat több mint kétharmada végleg kivonult a német piacról, egy részük azóta meg is szűnt, illetve most van felszámolás alatt. Akik kinn maradtak, azokat továbbra is folyamatosan ellenőrzik, zaklatják a hatóságok.

Az érintett vállalkozások 400-500 millió euróra becsülik a SoKo-akciók kapcsán elszenvedett káraikat (VG, 2005. december 28.). Ennek legalább részleges megtérítésére jó esélyt kínál, hogy a német bíróságok már több esetben megszüntették az eljárást, és jogosnak minősítették a kártérítési igényt. Ennek „készpénzre váltása” azonban eddig egyetlen cégnek sem sikerült, többek között azért, mert a német hatóságok által lefoglalt fontos dokumentumok visszaadása a bírósági végzések után is nagyon lassan halad. (A dolog pikantériája, hogy időközben az igazolások hiányában egyes vállalatokat a magyar adóhatóság is megbírságolt.)

Az NVE most pénzügyi tanácsadó cégekkel tárgyal arról, hogy 20-30 százalékos sikerdíj fejében felvállalnák a pórul járt vállalkozások kártérítési igényeinek érvényesítését. Eddig egyetlen szerződést sem írtak alá; a megkeresett cégek most tanulmányozzák az ügyek óriási iratanyagát, és egyenként kötnek majd szerződést az egyes vállalkozásokkal. Tóth Boldizsár szerint nemcsak a német, hanem a magyar állam kártérítési felelőssége is felmerülhet a SoKo-ügyek kapcsán. A magyar ügyészség ugyanis anélkül adott maximális segítséget a razziák magyarországi részének lebonyolításához, hogy megvizsgálta volna a német vádak megalapozottságát. Márpedig erre a jogsegélyszolgálatról szóló törvény értelmében lehetősége lett volna – mutat rá az NVE elnöke, aki cégtulajdonosként maga is érintett volt a SoKo-akciókban.

Az egyesület álláspontja az, hogy a razziák során vizsgált magyar cégek és alkalmazottaik a vállalkozási szerződésekre (Werkvertrag) vonatkozó kétoldalú megállapodás alapján voltak jelen a német piacon. Minden érintettnek volt kiküldött munkavállalói részére érvényes E 101 (illetve az uniós csatlakozás előtt D/H 101) társadalombiztosítási igazolása. Ezek birtokában a német hatóságoknak nem lett volna joguk mérlegelni, hogy az adott magyar cég vagy munkavállaló jogosan dolgozott-e kinn, mégis ezt tették. Azt állították, hogy a kétoldalú megállapodást a magyar hatóságok nem helyesen értelmezték, ezért igazolásaik (amelyek egyebek mellett bizonyították, hogy nem embercsempészet céljából létrehozott fantomcégről, hanem valódi vállalkozásról van szó) sem elfogadhatók.

Miközben a kétoldalú diplomáciai lépések eredménytelennek tűnnek (lásd keretes írásunkat), az Európai Bizottság bevonása több sikerrel kecsegtet. Az NVE elküldte Vladimír Spidla munkaügyi és szociális biztosnak az ügy iratait, egyebek mellett a koblenzi és a nürnbergi társadalombiztosítási bíróság végzéseit, amelyek a magyar álláspontot támasztják alá, hogy Németország megsértette a szolgáltatások szabadságának alapelvét és az államközi szerződést.

A Külügyminisztérium szóbeli jegyzékei ugyanúgy falra hányt borsónak bizonyultak, a német vegyes bizottság korábbi elnöke pedig úgy nyilatkozott, hogy a szokásokhoz híven a beadványokra nem kaptak válaszokat – tette hozzá Tóth Boldizsár.

A Külügyminisztérium szóbeli jegyzékei ugyanúgy falra hányt borsónak bizonyultak, a német vegyes bizottság korábbi elnöke pedig úgy nyilatkozott, hogy a szokásokhoz híven a beadványokra nem kaptak válaszokat – tette hozzá Tóth Boldizsár.-->