Gyurcsány illúziókra hivatkozik, és védelmébe veszi programját
Internetes naplójában Gyurcsány Ferenc úgy vélekedik, hogy általában szinte mindenki egyetért az állam pénzügyeinek rendbetételével, ám ha konkrétumokra kerül a sor, "akkor innentől kezdve változatos érvelés jön. Tudom, senki sem szeret több adót fizetni, vagy többet fizetni a gázért, a villanyért, és tudom azt is, hogy ez sokaknak valóban jelentős megterhelést jelent. Él még az illúzió, hogy a költségvetési gondok megoldására elég összesen annyit mondani ''Tessék még jobban kiadást csökkenteni!''"
A kormányfő felsorolja a lehetséges kiadáscsökkentő intézkedéseket. "Az egyik oldalról az állam működési, igazgatási kiadásai. Ezeket határozottan csökkentjük. Olyannyira, hogy a közszolgálatban működő szakszervezetek nyilván vitatni is fogják annak jelentős részét. Az állam egyéb kiadásai alapvetően szociális támogatásra és ártámogatásra mennek: nyugdíjra, az egészségügy támogatására, gyógyszerár-támogatásra. Van aki azt mondja, hogy ezekből vegyünk el sokat. Nos, aki ilyet mond, nincs teljesen tisztában ennek szociális következményeivel. És van még egy probléma, amivel szembe kell nézni. Azt szokták sokan mondani, jó-jó, de ne kapjanak támogatást a jobb módúak. Részben ez történik már ma is; a gáz- és a villanyáram támogatásának mai rendszere is alapvetően ebbe az irányba mutat.
Másrészt Magyarországon az igazán jómódúak, akiktől már könnyen elvárható, hogy ne kérjenek támogatást árakhoz vagy bármi máshoz az államtól, nincsenek túlságosan sokan. Fejből mondom csak a számot: havi 300 ezer Ft fölötti jövedelemmel az adózók kevesebb, mint 10 százaléka rendelkezik. Márpedig a 300 ezer Ft ugyan sok pénznek látszik az átlagos 160-170 ezer forintos jövedelemhez képest, vagy a 60 ezer forintos nyugdíjhoz képest, de nem egy család van, ahol egyetlen ilyen jövedelmű kereső van, és több gyermek. Ott azt látjuk, hogy a bruttó 300 ezer Ft egyáltalán nem sok pénz, egyáltalán nem. Ha pedig 5-6-7 százalékot kivonunk az univerzális támogatás alól, ettől még messze nincsenek megoldva az állam pénzügyi feszültségei, és ez a pénz nem ad lehetőséget arra sem, hogy a rászorultakat még jobban támogassuk. Szóval teoretikusan nagyon könnyű igaz, vagy igaznak tűnő állításokat tenni. Ha elkezdünk számolni és megnézzük, hogy az egyes társadalmi csoportoknak milyen a jövedelmi helyzete, hogy az egyes intézkedéseknek mennyi a várható pénzügyi hatása, akkor kezd bonyolódni a dolog.
De nincs más út: tárgyalni, tárgyalni és meghallgatni egymást. Odafigyelni a javaslatokra, és ha vannak jó ötletek, akkor azokat be kell építeni a programba. Ez számomra nem presztízskérdés." (amoba.hu)
