Infláció, csomaggal és a nélkül

Régen tévedett ekkorát a piac: májusban az infláció 2,8 százalék volt, szemben a konszenzusos előrejelzésnek számító 2,2 százalékkal. Így, miközben a szakértők az árindex enyhe csökkentését várták (áprilisban 2,3 százalékon állt a mutató), az valójában jelentősen emelkedett. A növekedés oka a feldolgozatlan élelmiszerek és az üzemanyagok áremelkedése. Utóbbit viszonylag egyszerű megfigyelni, így a prognózisokban a hiba nagy részét az okozta, hogy a jellemzően hektikusan alakuló idényáras termékek (zöldség, gyümölcs) árai a várakozásokkal ellentétben még nem indultak el lefelé, ehelyett további erőteljes drágulás történt, sőt a hústermékek körében is emelkedést figyelt meg a Központi Statisztikai Hivatal.

Az adatok értelmezésével még az elemzők is bajban vannak. Egyelőre ugyanis nem látszik, mennyi ebből az ideiglenes hatás, amelynek már egy-két hónap alatt megtörténik a korrekciója, illetve mi a tartós jelenség. A jegybank eddig rendkívül optimistán ítélte meg az inflációs folyamatokat, elsősorban épp azért, mert a tavasszal meglepetéseket okozó tényezőket nem tartós hatásként, míg a szolgáltatások körében megfigyelhető árfolyamatokat kedvező jelként értékelte. A májusi adatokkal együtt viszont a külkereskedelmi versenyen kívüli (non-tra-dable) szektor inflációs tendenciái egyáltalán nem olyan biztatóak, és ez óvatossággal töltheti el a jegybankot.

Az év végéig összességében akkor is felfelé tartana az árindex, ha a kormányzat nem hozta volna meg kiigazító lépéseit. Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő elemzője úgy számol, hogy decemberre az új intézkedések nélkül is 3,3 százalék lett volna az infláció. (Érdekesség, hogy amennyiben a szakértő prognózisa pontos, akkor nagy valószínűsséggel a jegybank az inflációs céljának elvétésével kezdte volna a jövő évet. Az idei év elején történt áfacsökkentés hatása ugyanis kiesik az árindexből, így az éves drágulási ütem 4 százalék fölé, vagyis a 3 ±1 százalékpontos céltartományon kívülre került volna.) A megszorító intézkedések között több olyan is van, ami közvetlenül árfelhajtó hatású (például az áfa-, illetve gázáremelés), ezek pedig jóval 5 százalék fölé tolják majd az inflációt 2006 végére, jövő év elején pedig 7 százalék körüli szint várható – mondja Forián.

Ilyen körülmények között nagy kérdés, hogy mit lép a monetáris tanács a jövő héten esedékes tanácsülésén. Miután megjött a stabilitási szempontból létfontosságú és kellően erőteljes csomag, aligha reagál kamatemeléssel a tanács – vélekedik Forián Szabó Gergely, aki szerint a kiigazítás szerkezeti problémái nem szolgáltatnak elegendő indokot a szigorításra. Úgy tűnik, ez utóbbi álláspont megegyezik a piaci konszenzussal, de vannak, akik ennek ellenére látnak erős érveket egy emelés mellett. Kérdéses például, hogy a mai inflációs adat és (főként) a megismert megszorító intézkedések mellett milyen inflációs kilátásokat vázolnak fel a jegybank szakértői a döntéshozó testületnek. Amenynyiben jelentősen módosul a korábbi kép, akár azonnal léphet a tanács. A másik érv a szigorításra az árfolyam látványos gyengülése lehet. Ráadásul a forint értékvesztéséhez Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hét végi megnyilatkozása jelentősen hozzájárult – egyes szakértői vélemények szerint a jegybank céljaival szembemenő lépésre kemény, de logikus válasz lehetne az emelés.

Információink szerint a piac egyébként is megütközve veszi tudomásul, hogy a miniszterelnök monetáris politikával kapcsolatos lépéseiből egyre nyilvánvalóbban kiderül: tanácsadója Surányi György volt jegybankelnök. Ahogy az több médiumban (Portfólió.hu, Index.hu) is megjelent, a Surányi által képviselt monetáris politikai felfogásról piaci körökben az a vélemény, hogy nem ideális a magyar gazdaság számára. A véleményt osztók úgy látják, az elmúlt két nap piaci turbulenciái is azt bizonyítják, ennek hatására gyengülő és erőteljesen ingadozó árfolyam, nagyobb hozamelvárások alakulnak ki, inflációs veszéllyel, különösebb reálgazdasági hozadék nélkül.