Kamatemelés vagy -csökkentés?
A küszöbön álló kiigazítási intézkedések – bár a részletes tervek még mindig nem ismertek – hosszabb-rövidebb ideig a gazdasági bővülésre és az inflációs mutatóra is hatást gyakorolnak. Az egyik legvalószínűbbnek látszó forgatókönyv szerint a GDP-növekedés üteme várhatóan mérséklődik, a fogyasztói árindex viszont emelkedik, ez a kombináció pedig komoly dilemmát okozhat a jegybanknak.
A kiigazítási lépések közül a szabályozott árak és a munkaadói társadalombiztosítási járulék emelése középtávon (az első három évben) pontosan ilyen hatást váltanának ki, míg az áfaemelésnek rövid távon (egy éven keresztül) lehet ilyen tulajdonsága – áll a Magyar Nemzeti Bank egy közelmúltban megjelent elemzésében. A három intézkedés közül kettőre (az adó- és a hatósági áremelésre) feltehetően sor kerül a kiigazítás során, és a kiszivárgott információk szerint munkavállalóijárulék-emelés is lesz – ám ennek csak akkor van az előbbiekhez hasonló hatása, ha a tehernövekedésen a munkavállalók a munkaadókkal osztozkodnának.
Az eddigi – erős bizonytalanság mellett készült – becslések a kormányzati intézkedések inflációra gyakorolt lehetséges rövid távú hatását éves szinten 1,5–2,5 százalékpontra teszik. A növekedési áldozat is hasonló mértékű lehet, de ezzel kapcsolatban még sűrűbb a homály. (VG, 2006. június 8., 2. oldal) Amennyiben valóban ilyen következményekkel járna a kiigazítás, a jegybank döntéshozó testületének egyszerre kellene megfontolni a monetáris kondíciók szigorítását (kamatemelést) az infláció féken tartása érdekében, illetve a lazítást a gazdasági ingadozások mérséklése miatt.
A dilemma eldöntését további tényezők befolyásolják. Ha az állam a fogyasztási és beruházási kiadásait is visszafogja, illetve szja-emelést és transzfercsökkentést is végrehajt a kiigazítás során, az jelentősen enyhítheti az inflációt felhajtó erőket, így a jegybank sem kényszerül feltétlenül szigorítani. Visszafogottabb lehet a válasz akkor is, ha az intézkedések közül a rövid távú inflációs hatás dominál. Így például az árszintre egyszeri hatást gyakorló, így az árindexben is csak egy éven keresztül jelentkező áfakulcsváltozást a jegybank elegánsan át szokta ugrani, mondván: feladatának jellegénél fogva közép- és hosszú távra koncentrál. Változtathat a képleten az is, mennyire lesz hiteles a stabilizáció. A piaci bizalom viszszatérésének hatására ugyanis az árfolyam erősödhet, és így a jegybank akkor is kamatot csökkenthet, ha esetleg inflációs félelmei miatt a kondíciók szigorítását látja indokoltnak. Igaz, ez fordítva is elsülhet. Hiteltelen kiigazítási csomag esetén ugyanis az árfolyamválságot megakadályozandó (vagy arra válaszként) akkor is kamatemelésre lehet szükség, ha egyébként a kormányzati lépésekből közvetlenül ez nem következne.
Jegybanki szempontok
A monetáris politika a fejlett gazdaságokban az árstabilitás fenntartását tűzi ki célul, de általában a gazdasági ingadozások kisimítására is odafigyel. Többek között ezért is szokás a központi bankok magatartását olyan reakciófüggvénnyel jellemezni, amelyben az infláció és a növekedés (pontosabban a potenciális növekedéstől való eltérés, a kibocsátási rés) szerepel.Amikor a két cél között ellentmondás feszül (például egyszerre emelkedik az inflációs veszély és csökken a gazdaság teljesítménye), akkor a monetáris politika döntését leginkább az befolyásolja, mennyire tekinti elsődlegesnek az infláció elleni küzdelmet, illetve hajlandó „megengedőbbnek” mutatkozni a reálgazdasági célok érdekében.
Amikor a két cél között ellentmondás feszül (például egyszerre emelkedik az inflációs veszély és csökken a gazdaság teljesítménye), akkor a monetáris politika döntését leginkább az befolyásolja, mennyire tekinti elsődlegesnek az infláció elleni küzdelmet, illetve hajlandó „megengedőbbnek” mutatkozni a reálgazdasági célok érdekében. -->
