Nem elég, ha a GDP nő
Állásteremtő gazdasági bővüléssel kell felváltani a jelenlegi, emberi erőforrásokat alig igénylő növekedést – szorgalmazza a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Az ILO számításai szerint a következő tíz évben csak a lakosság számának növekedése miatt 430 millió új álláshelyet kell teremteni világszerte; ez mintegy 14 százalékos bővülést jelentene a jelenleg hárommilliárdosra becsülhető munkaerő-állományhoz képest. A feladat persze ennél is nagyobb, hiszen a fejlődő világban évről évre óriási tömegek hagyják ott a vidéki területeket, s keresnek munkát a városokban – teszi hozzá Juan Somavia, az ILO főtitkára.
A kormányok, munkaadók és munkavállalók képviselőit tömörítő nemzetközi szervezet szakértői a most zajló éves kongreszszusra készítettek jelentést a globális munkaerőpiac jelenéről és jövőjéről. Ennek fő megállapítása, hogy a világgazdaságban zajló globalizációs folyamatok egyesek számára óriási lehetőségeket nyitottak meg, ennél többen vannak azonban azok, akiknek a munkaerő-piaci helyzete bizonytalanná vált. A gazdasági növekedés ellenére egyre többen nem találnak munkát: az állástalanok száma világszinten 157-ről 192 millióra emelkedett 1995 és 2005 között. Márpedig az ENSZ és más szervezetek előrejelzései szerint a következő években, évtizedekben tovább nő a világ munkaképes korú népessége. A bővülés szinte kizárólag a fejlődő országokban lesz megfigyelhető.
Miközben a mezőgazdaságban dolgozók aránya a fejlődő országokban is fokozatosan csökken, az iparban foglalkoztatottaké globális szinten stabilnak mondható, hiszen a fejlett országokban tapasztalt visszaesést az ázsiai és más feltörekvő államok bővülése ellensúlyozza. A jövőt illetően a legfontosabb probléma az, hogy az alacsony képzettséget igénylő ipari munkahelyek a fejlődő országokban sem fogják tudni felszívni a munkaerőtöbbletet, így ezeknek az államoknak is a folyamatos továbbképzésre kell berendezkedniük. A fejlett országokban az efféle állások száma tovább csökken, ezért itt nemcsak továbbképzésre, hanem a dolgozók más, bővülő ágazatokba való átirányítására is szükség lesz. Kitörési pontként a különböző szolgáltatói ágazatok kínálkoznak. Európában és Észak-Amerikában egyre nagyobb súlyt kapnak az üzleti, technológiai és egyéb szakmai szolgáltatások, de az oktatás, az egészségügy vagy éppen a vendéglátás is biztató jövő elé néz.
Mindebből jól látható, hogy a munkaerőpiac legnagyobb kihívása a magasan kvalifikált és a kevéssé képzett rétegek jövedelme és piaci esélyei közötti szakadék csökkentése lesz. Különösen nagy erőfeszítésekre lesz szükség annak érdekében, hogy a fejlett országokban a városokba áramló tömegek munkához, méghozzá minőségi állásokhoz jussanak. Jelenleg ugyanis nagy részüknek csak a legalacsonyabb szintű munkák elvégzésére van esélye, arra is elsősorban a feketegazdaságban. Ez a folyamat a nemzetközi migrációnak is fontos hajtóereje – figyelmeztetnek a jelentés készítői.
A munkaerő-piaci helyzet javítására az ILO szerint elvben három lehetőség kínálkozik. A legkézenfekvőbb a gazdasági növekedés felpörgetése lenne, ami több embernek teremt munkalehetőséget. Ennek hiányában azt kell elérni különböző kormányzati ösztönzőkkel, hogy a jelenlegi, alapvetően tőkeforrásokat igénylő növekedés állásteremtő jellegűvé váljon. Végül jobb lesz a helyzet akkor is, ha a ma alacsony színvonalú, rosszul fizetett munkát végző tömegek képzettségét és kilátásait javítjuk. A három megoldás közül az ILO az állásteremtő növekedést tartja optimálisnak. Ennek eléréséhez az elemzők a kínálati és a keresleti oldalon egyaránt szükségesnek tartanak intézkedéseket; a konkrét megoldások értelemszerűen országról országra változnak.
