A klub, ahol nem csak meséltek

„Nincsen olyan fórum, ahol a működő vegyesvállalatok szakemberei találkozhatnak egymással. A Club legyen a vegyesvállalatok fóruma.” „ A tőkés nem tud feltételes módban gondolkodni, ahogyan a különféle rendeletek gyakran fogalmaznak. Ne klub legyen, hanem érdekvédelmi szerv.” „A termeléshez szükséges importengedélyt 50 nap után kapom meg. Ez rontja a versenyképességet.” „Két Dacia kocsit vettünk, és másfél hónap óta nem kapunk hozzá rendszámot.” Ilyen és hasonló megjegyzések, felvetések hangzottak el 1986 szeptemberében, a Joint Venture Club alakuló ülésén. Az alakításban aktív szerepet játszó 36 vállalat közül 15 ma is tagja a már szövetségként működő szervezetnek.

Megalakítását az indokolta, hogy a magyar gazdaságban akkor még alig létező, legfeljebb 49 százalékban külföldi tulajdonú vegyesvállalatok speciális problémáinak a megoldására keressenek közösen megoldást az érintett cégek vezetői. Mert ne feledjük, abban az időben a vegyesvállalatok léte, működése még nagyon új lehetőség volt, mind a hatalom, mind a vállalati szféra számára – egyik oldal sem tudta pontosan, hogyan kell kezelni a helyzetet, sőt gyakran azt sem, hogy milyen kérdésekre kell jogszabályi válaszokat adni. Így azután már az is feladatot jelentett, hogy tisztázzák, mi kell tisztázni. Ennek megfelelően a legtriviálisabb kérdéstől (mint a cég tulajdonában lévő személygépkocsi rendszámának a megszerzése vagy éppen a telefaxgép elzárt működtetésére vonatkozó előírás megváltoztatása) a vállalatgazdálkodást a legkomolyabban érintőig (például a devizához jutás) számos probléma várt megoldásra, mégpedig közös megoldásra. Mint az alapító tagokkal folytatott beszélgetésből kiderült, voltak komoly segítőik a felvetett gondok megoldásában – a Magyar Nemzeti Banknál éppen úgy, mint a Pénzügyminisztériumban, valamint a Magyar Gazdasági Kamarában (amelynek égisze alatt és az általa biztosított helyiségben alakultak meg). De nem csak a formális és hivatalos problémamegoldás kijárásában volt nagy szerepe a klubnak; az alapítók egyhangúlag állítják: éppen ennyire fontos, hogy volt számukra egy fórum informális eszme- és tapasztalatcserére, ahol például a jogszabályi hézagok miatt nem tiszta előírásokat közösen tudták értelmezni – például könyvelési kérdéseket. S végül, de nem utolsósorban: az akkor klubként funkcionáló szervezet tagjai a kapcsolatépítésre is lehetőséget kaptak.

A Joint Venture Szövetség tevékenységi szférája alapjaiban ma sem változott – csak éppen igazodott a korhoz. Három fő területen játszik kiemelkedően fontos szerepet: az érdek-képviseleti munkában, az információszolgáltatásban és a partnerkapcsolatok építésében. Ma már közel négyszáz tagvállalata van, de a tagsági körön kívül a JVSZ mintegy 1000-1500 céggel tart fenn közvetlen vagy áttételes kapcsolatot. A tagok mintegy negyede jelentős nemzetközi nagyvállalat itteni érdekeltsége, háromnegyed részük pedig a közép- és kisvállalati körből kerül ki. A nemzeti hovatartozásuk rendkívül sokszínű, tükrözi a magyarországi befektetők öszszetételét: összesen 35 állam befektetői alkotják a JVSZ tagságát. Bár a szövetség a Joint Venture nevet hagyománytiszteletből máig megtartotta, tagjai sorában mára már teljesen külföldi tulajdonú cégek is megtalálhatók, sőt egyre több a tisztán magyar tulajdonú társaság is.

A mindenkori kormányzati szervek partnert látnak a szövetségben. A JVSZ rendszeresen együttműködő partnere a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak, s számos más kormányzati és országos hatáskörű szervezetnek. Egyes tárcákkal és hatóságokkal (az egészségügyi, a belügyi tárca, a VPOP, a Bevándorlási Hivatal) konkrét, célzott együttműködést folytatnak, amelynek révén a tagok problémái továbbvihetők, vagy intézkedést lehet kérni egy-egy fontos kérdésben. A JVSZ tagja a Befektetői Tanácsnak, valamint a Gazdasági és Szociális Tanácsnak is.

„Tapasztalataim, tapasztalataink kiválóak a Joint Venture Szövetséggel kapcsolatosan. Ennek több oka is van, kezdve azzal, hogy felelős partner, azon át, hogy politikailag független szervezet, egészen odáig, hogy kiegyensúlyozottan működik. Mindezek miatt érdemes és hasznos velük együtt dolgozni, hiszen szakmailag mindig korrekt véleményt képviselnek, legyen szó az ország versenyképességének javítására tett indítványaikról vagy akár egy-egy szakkérdésről, mint például az energetika egy-egy vetülete. Ráadásul a JVSZ-nek olyanok a tisztségviselői, a ’hangadói’, akik maguk is üzletemberek, azaz saját tapasztalatból tudják, mire van szükség, mi az, ami előremozdítja a reálszférát, mi az, ami közös érdek; pontosan tudják, hol lehet engedni, s hol nem szabad. Ha úgy érzékelik, hogy valahol probléma adódik, akkor jelzik, de nem keresik saját legitimációjukat azzal, hogy ha kell, ha nem, megszólalnak. Számos intézményesített testületben – mint például a Versenyképességi Tanács – is együtt dolgozunk velük. Hofi Gézát némileg átfogalmazva: a JVSZ olyan, mint az esőkabát, mindig ott lóg a fogason, ha szükség van rá, partner, de soha nem ugrik ránk. Célunk egyébként is közös: olyan üzleti-szabályozói környezetet teremteni Magyarországon, ahova szívesen jön a külföldi működő tőke.”

Kamarás István, a Volvo Építőgépek Kft. ügyvezető igazgatója

„Jómagam is alapító tagja voltam a JVSZ-nek. A szövetség a nyolcvanas évek második felében olyan fórumot teremtett, amely óriási segítséget jelentett az első fecskéknek, a vegyesvállalatoknak. Nagyon sok felvetődő, gyakorlati problémával szembesültünk, s közösen könnyebben sikerült elérni a hatóságoknál azok megoldását – példák lehetnek erre bizonyos vámkérdések. A kilencvenes évek közepétől már a legfelsőbb szinteken is együttműködtek a szövetséggel – kormányfők, miniszterek jelentek meg a rendezvényeinken –, ahogy egyébként a Budapesten akkreditált nagykövetek közül is számosan. Mára a kezdeti feladatok némileg eltolódtak: elsősorban az a cél, hogy minél hatékonyabban tudjuk képviselni a vállalati szféra érdekeit a környezet kialakításában, azaz a törvényhozás folyamatában, már egyébként az egyes jogszabályok előkészítési szakaszában is. Maradt azonban az alapfeladat: a magyar vállalatok – ideértve a külföldi tulajdonúakat is – érdekeinek minél jobb érvényesítése, a magyar gazdaság javára is. Emellett óriási lehetőségeket jelent a tagok számára a tapasztalatcsere, hiszen sok a közös probléma. Jellemző a JVSZ megítélésére a vállalati körben, hogy amikor megszűnt a kötelező kamarai tagság, sokan kiléptek a kamarából – köztük az én cégem is –, de bent maradtak a szövetségben.”

Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke

„Húsz évvel ezelőtt, Joint Venture Clubként kezdte meg szövetségünk a tevékenységét, 36 vegyesvállalati taggal – ma szövetségként ismernek minket, s mintegy négyszáz tagot számlálunk, köztük tisztán hazai, illetve külföldi tulajdonban lévőt is. Ma már igen sok szakmai szövetség, kamara működik ugyan az országban, ám a JVSZ továbbra is egyedülálló, mivel a tagjai sorában ott találjuk a legnagyobb vállalatoktól a legkisebb vállalkozásokig a legkülönfélébbeket; a méretet, a profilt, a tulajdonosi hátteret illetően a legszínesebb a paletta. Nem véletlen, hogy azon gondolkodunk: nevünket kibővítjük, belevesszük az üzleti kifejezést. Tevékenységünk ma már az egész reálszféra számára fontos; részint, mert a törvények előkészítése során ennek a körnek az érdekeit képviseljük és érvényesítjük, részint azért, mert továbbra is terepet biztosítunk tagvállalataink számára a tapasztalatcserére, a kapcsolatépítésre. Emellett olyan, egyébként az egész társadalomra ható kérdéseket is felvetünk, mint a közszféra reformjának a szükségessége – ezt mintegy hét éve mondjuk, s mára realitássá vált. Most az adózási morál javítása, az ezzel kapcsolatos szemléletváltás, társadalmi megállapodás megkötése érdekében kezdtünk kampányba; remélhetőleg ez is idővel termőre fordul.”

„Tapasztalataim, tapasztalataink kiválóak a Joint Venture Szövetséggel kapcsolatosan. Ennek több oka is van, kezdve azzal, hogy felelős partner, azon át, hogy politikailag független szervezet, egészen odáig, hogy kiegyensúlyozottan működik. Mindezek miatt érdemes és hasznos velük együtt dolgozni, hiszen szakmailag mindig korrekt véleményt képviselnek, legyen szó az ország versenyképességének javítására tett indítványaikról vagy akár egy-egy szakkérdésről, mint például az energetika egy-egy vetülete. Ráadásul a JVSZ-nek olyanok a tisztségviselői, a ’hangadói’, akik maguk is üzletemberek, azaz saját tapasztalatból tudják, mire van szükség, mi az, ami előremozdítja a reálszférát, mi az, ami közös érdek; pontosan tudják, hol lehet engedni, s hol nem szabad. Ha úgy érzékelik, hogy valahol probléma adódik, akkor jelzik, de nem keresik saját legitimációjukat azzal, hogy ha kell, ha nem, megszólalnak. Számos intézményesített testületben – mint például a Versenyképességi Tanács – is együtt dolgozunk velük. Hofi Gézát némileg átfogalmazva: a JVSZ olyan, mint az esőkabát, mindig ott lóg a fogason, ha szükség van rá, partner, de soha nem ugrik ránk. Célunk egyébként is közös: olyan üzleti-szabályozói környezetet teremteni Magyarországon, ahova szívesen jön a külföldi működő tőke.”

Kamarás István, a Volvo Építőgépek Kft. ügyvezető igazgatója

„Jómagam is alapító tagja voltam a JVSZ-nek. A szövetség a nyolcvanas évek második felében olyan fórumot teremtett, amely óriási segítséget jelentett az első fecskéknek, a vegyesvállalatoknak. Nagyon sok felvetődő, gyakorlati problémával szembesültünk, s közösen könnyebben sikerült elérni a hatóságoknál azok megoldását – példák lehetnek erre bizonyos vámkérdések. A kilencvenes évek közepétől már a legfelsőbb szinteken is együttműködtek a szövetséggel – kormányfők, miniszterek jelentek meg a rendezvényeinken –, ahogy egyébként a Budapesten akkreditált nagykövetek közül is számosan. Mára a kezdeti feladatok némileg eltolódtak: elsősorban az a cél, hogy minél hatékonyabban tudjuk képviselni a vállalati szféra érdekeit a környezet kialakításában, azaz a törvényhozás folyamatában, már egyébként az egyes jogszabályok előkészítési szakaszában is. Maradt azonban az alapfeladat: a magyar vállalatok – ideértve a külföldi tulajdonúakat is – érdekeinek minél jobb érvényesítése, a magyar gazdaság javára is. Emellett óriási lehetőségeket jelent a tagok számára a tapasztalatcsere, hiszen sok a közös probléma. Jellemző a JVSZ megítélésére a vállalati körben, hogy amikor megszűnt a kötelező kamarai tagság, sokan kiléptek a kamarából – köztük az én cégem is –, de bent maradtak a szövetségben.”

Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke

„Húsz évvel ezelőtt, Joint Venture Clubként kezdte meg szövetségünk a tevékenységét, 36 vegyesvállalati taggal – ma szövetségként ismernek minket, s mintegy négyszáz tagot számlálunk, köztük tisztán hazai, illetve külföldi tulajdonban lévőt is. Ma már igen sok szakmai szövetség, kamara működik ugyan az országban, ám a JVSZ továbbra is egyedülálló, mivel a tagjai sorában ott találjuk a legnagyobb vállalatoktól a legkisebb vállalkozásokig a legkülönfélébbeket; a méretet, a profilt, a tulajdonosi hátteret illetően a legszínesebb a paletta. Nem véletlen, hogy azon gondolkodunk: nevünket kibővítjük, belevesszük az üzleti kifejezést. Tevékenységünk ma már az egész reálszféra számára fontos; részint, mert a törvények előkészítése során ennek a körnek az érdekeit képviseljük és érvényesítjük, részint azért, mert továbbra is terepet biztosítunk tagvállalataink számára a tapasztalatcserére, a kapcsolatépítésre. Emellett olyan, egyébként az egész társadalomra ható kérdéseket is felvetünk, mint a közszféra reformjának a szükségessége – ezt mintegy hét éve mondjuk, s mára realitássá vált. Most az adózási morál javítása, az ezzel kapcsolatos szemléletváltás, társadalmi megállapodás megkötése érdekében kezdtünk kampányba; remélhetőleg ez is idővel termőre fordul.” Dátumok és tények 1972: Megjelent a 28/1972 (X. 3.) PM-rendelet, amely a II. világháború óta először tette lehetővé a külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokat és a külföldi közvetlen befektetéseket. A rendelet korlátozta a külföldi tulajdon mértékét, amely nem haladhatta meg a 49 százalékot.

1974: Létrejött az első vegyesvállalat, a Sicontact, a hazai Siemens vállalatcsoport jogelődje.

1974–83: Összesen 21 vegyesvállalat alakult.

1983–86: További 45 vegyesvállalat jött létre.

1979: megalakult a CIB Bank, amely az első külföldi többséggel működő vegyesvállalat volt.

1982: Megjelent a 62/1982 (XI. 6.) PM–KKM-rendelet a vámszabad területen létesülő, külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokról; ez jelentősen fellendítette a befektetési kedvet. Azért is, mert a könyveiket ezek a társaságok devizában is vezethették, és nem kellett vámot fizetniük az importjuk után.

1986: Megalakult (az akkori Magyar Gazdasági Kamara égisze alatt) a Joint Venture Club, 36 vállalattal – 15 ma is tag. Célja elsősorban a napi működést zavaró kérdések megoldása, a problémák közvetítése volt a gazdasági kormányzathoz, továbbá az információk cseréje, találkozási fórum biztosítása.

1987–89: A legfontosabb adózási törvények – és az 1988. évi törvény a gazdasági társaságokról – létrejöttének a korszaka, amely alatt százával alakultak meg a részben vagy egészben külföldi tulajdonú társaságok.

1990 után: Már ezrekben mérhető azoknak a vállalatoknak a száma, amelyekben volt külföldi tulajdon. Ennek számbavétele és mérése végül értelmét vesztette (nem is lehetett, mert nem kellett engedély), ehelyett a külföldi működőtőke-áramlást és az egy főre jutó működő tőkét mérték.

Elnökök

1986–1991: Menyhárt József, a Sphero Evig ügyvezető igazgatója

1991–1994: Háklár László, a Siemens elnöke

1994–1999: Sugár András, a Westel vezérigazgatója

1986–2000: dr. Toldy-Ősz Iván ügyvezető elnök (örökös tiszteletbeli elnök)

2000–2006: Mosonyi György, a Mol Rt. vezérigazgatója

2006–: Fekete István, korábban a Henkel Magyarország Kft. vezérigazgatója-->