A magáncégekhez kellene közelíteni az állam számviteli szabályait

Új szabálykönyvet kell alkotni a közpénz beszedésére és elköltésére, mert a jelenlegi rend átláthatatlan, nincs biztosítva a hatékonyság, és folyamatos a túlköltés, vagyis állandósul a költségvetés hiánya - hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaságnak a közpénzügyekről rendezett keddi vitanapján Budapesten.

Akar László, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgatója elmondta, a költségvetés parlamenti elfogadását az jellemzi, hogy gyakorlatilag ellenőrzés nélkül szinte bármi átvihető a parlamenten, ha elég erős lobbi áll egy javaslat mögött. A politikai alkukat és vitákat ráadásul az a mélyen élő illúzió is vezérli, hogy egyszerre lehet kiadásokat növelni, az adókat csökkenteni és a költségvetés egyensúlyát javítani – mondta Akar.

Az egykori pénzügyminisztériumi államtitkár szerint szabályalapú költségvetésre kell áttérni, amely szigorú korlátokat szab a kiadásoknak. Azt tartaná jónak, ha elsősorban programokat finanszírozna az Országgyűlés, nem pedig az előző évi bázis alapján alkudná ki a következő büdzsé számait. És – főleg – ne szervezetek kapják gyakran automatikusan a pénzt, hanem egyes feladatokhoz, programokhoz rendeljenek fejezetet – tette hozzá. Akar László szerint megfontolandó lenne az Országgyűlésen belül olyan – lehetőleg független – hivatal létrehozása, amely minden leendő törvény költségvetési hatásait megvizsgálja.

Az Állami Számvevőszék elkészítette téziseit a közpénz új szabályairól, amelynek kapcsán az ÁSZ egyik intézetének főigazgató-helyettese egyetért a feladatközpontú finanszírozással. Pulai Gyula ennél is tovább ment, amikor közölte: a "jó kormányzás" elve alapján olyan normatív szabályokat kell alkalmazni a közpénz beszedésére és elköltésére, mint amilyeneket a magáncégek számviteli rendjében követel meg az állam. A számvevőszéki szakember szerint azt is el kell érni, hogy ne lehessen magánjogi szerződésekben akár sok százmilliárdos költségvetési kötelezettségvállalásokat elrejteni. Pulai Gyula felvetette a személyes felelősség és szankció lehetőségét arra az esetre, ha a költségvetésbe nem állítanak be minden kiadásra elegendő fedezetet. (FH)