Trükközés: Katasztrofális következményekkel jár a végelszámolások megugrása

Az idei év első félévében 2006 hasonló időszakához képest 29%-kal nőtt a cégek fizetésképtelenségi mutatója. A leginkább kockázatos iparágaknak továbbra is az építőipar valamint a kis- és nagykereskedelem minősülnek. A Coface Hungary szerint a tőkehiány, az elhibázott stratégiaválasztások és a kockázatkezelési kultúra majdnem teljes hiánya állnak az egyre rémisztőbb mértékű „körbetartozások” hátterében.
 
A Coface Hungary legfrissebb felmérése szerint 2007 első félévében 29 százalékkal növekedett fizetésképtelenségi eljárások száma  Magyarországon.  Eddig nem tapasztalt mértékben, 64%-al ugrottak meg az első félévben az újonnan indított végelszámolások, amelyekkel eddig más statisztikák nemigen foglalkoznak.

A szakmán kívüli szemlélő talán azt hiheti, hogy végelszámolásnak semmi köze nincs a nemfizetéshez, hiszen ezt a cégmegszűnési formát még nemrég ki is vették a csődtörvény hatálya alól. A valóság sajnos azt mutatja, hogy a krónikusan nemfizető, „trükköző” vállalatok leggyakrabban pont a végelszámolást választják arra, hogy adóságaiktól megszabaduljanak.

A felszámolási eljárással ellentétben, a végelszámolásnál a cég ügyvezetője a felszámoló, és így pl. feltűnés nélkül át tudja menteni a vagyont egy új cégbe. A rosszhiszemű végelszámolás, amelynél a cégtulajdonosok jogosan abban reménykednek, hogy a hitelezőik nagy része – odafigyelés híján – nem fogja észrevenni a cég eltűnését, már össznépi sporttá vált. A 64%-os növekedés ebben az eljárásformában katasztrofális következményekkel jár.
 
Sajnálatos módon továbbra is rendkívül alacsony az „igazi csődeljárások” száma, amelyek a vállalkozások fizetőképességének helyreállítására, azaz azok megmentésére irányulnak, 2007 első hat hónapjában csak 14 ilyen eljárás indult Magyarországon, néggyel több, mint 2006 első félévében.
 
Mivel Magyarországon a cégalapításoknak több mint 90%-át a már létező gazdasági egységek átalakulása vagy bővítése adja, a cégek száma, már megszokott módon, annak ellenére is növekedett, hogy eddig nem látott módon szűntek meg a cégek Magyarországon. Ezt a jelenséget figyelembe véve, el kell fogadni, hogy a létező cégek száma magában sajnos nem használható mint gazdasági trendmutató.
 
A fizetésképtelenség egyik fő oka, hogy a magyar vállalatok zöme még mindig, majdnem kizárólag az állandó és gyors forgalomnövekedésben látja a sikere zálogát. Mindenki az eladásra koncentrál, és szinte mindent az árnak rendel alá. Ez a gyakorlat azonban felemészti a profitot. A körbetartozást csak úgy lehet hosszú távon felszámolni, ha a vállalatoknak, megváltozik a kockázathoz való viszonya és belátják, hogy nem a forgalomnövekedés az egyetlen célkitűzés, hanem igenis a profitnak a tényleges realizálása. Szabo szerint a vállalkozásoknak a mindenkori gazdasági helyzethez alkalmazkodva kellene felmérniük, hogy mikor érdemesebb visszafogottabb növekedési pályát választaniuk, megszabadulva azoktól a vevőktől, akik fizetési kockázatot hordoznak. A piac lassú és fájdalmas tisztulási folyamaton megy keresztül: a versenyképtelen, tőkehiányos cégek, illetve azok, akik túlságosan alacsony profitrátával túl sok kockázatot vállalnak, törvényszerűen el fognak bukni” – hangsúlyozza Szabo.
 
A napokban elfogadott törvénycsomag, amely a „körbetartozások” visszafogására hoztak Szabo szerint sajnos nem fogja az elvárt eredményeket hozni. A módosítások egy-két kivétellel „jó irányba” mutatnak, de nem fognak a kemény magyarországi versenyhelyzetben érvényesülni. A csődtörvény módosításai majdnem mind a tényleges csődeljárást érintik, amely, sajnálatos módon továbbra is rendkívül alacsony Magyarországon. A számlavitatás jogának kiiktatása csak egy átmeneti ideig fogja felszabadítani a bíróságokat, de nem fog áttörést jelenteni a tényleges nemfizetésben. A közbeszerzési törvény módosításai lényegében tájékoztatási kötelezettségekkel foglalkoznak, amelyek szintén nem befolyásolják mérvadóan a tényleges fizetési áramlatokat.

Ma is gyakori, hogy a hitelező tudja, hogy az adósnak van forrása – csak nem fizet. A legnagyobb hírt az építkező vállalatok jelzálog bejegyzési joga alkotta. A valóságban ez a praktika nem valósítható meg. A finanszírozó bank, a lakást vásárló magánszemély, és az eddig jelzálogjoggal rendelkező résztvevő már bőven kimerítik az épülő ingatlanra bejegyezhető jogok kereskedelmi értékét – így sajnos kevés, vagy semmilyen tényleges értéket nem képvisel egy ilyen jelzálogjog.