Uniós pofon a termékdíjak ügyében

Az italospalackok és -dobozok környezetvédelmi termékdíjára vonatkozó szabályozás módosítására szólította fel a magyar kormányt az Európai Bizottság. A pénteken kiadott indoklással ellátott vélemény a jogsértési eljárás második fázisa; ha Budapest két hónapon belül nem tesz lépéseket a jogsértő helyzet megszüntetésére, akkor Brüszszel az Európai Bíróság elé viszi az ügyet.
A magyar szabályozás értelmében a termékdíj jelentősen változik a felhasznált csomagolás újrahasznosítható, illetve nem újrahasznosítható jellege, a csomagolás tartalma, valamint a piaci szereplők által elért újrahasznosítás mértéke szerint. A bizottság ugyan elismeri a környezetvédelmi megfontolású termékdíjak jogosságát, ám úgy látja, a magyar szabályozás nem objektív kritériumokat alkalmaz a díj mértékének megállapításakor, és hátrányosan megkülönbözteti a külföldi gyártókat. Azok ugyanis – a földrajzi távolság miatt – nem tudják újrahasznosítani a csomagolóanyagokat, hanem kénytelenek teljes mértékben ismét feldolgozni azok anyagát.
Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) biztos abban, hogy az Európai Bizottság végigviszi a jogsértési eljárást. „A kereskedelmi italcsomagolásokra vonatkozó szabályozás már megalkotásának időpontjában, 2004 második felében ellentétben állt az európai elvekkel, amire többször is figyelmeztettük a környezetvédelmi kormányzatot” – közölte kérdésünkre Boródi Attila. A szervezet elnöke szerint a KVM akkori vezetése tudatosan figyelmen kívül hagyta a gyártók véleményét, mert az ipart nem tekintette partnernek. A várható brüsszeli döntés szellemében az ÉFOSZ tavaly novemberben a szabályozás felülvizsgálatát kezdeményezte a környezetvédelmi kormányzatnál, ám a KVM szakemberei továbbra is ragaszkodtak számos eredeti elképzelésükhöz. „Őszintén reméljük, hogy az EU-eljárás tanulságai alapján még az idén egy olyan végrehajtható szabályozás készül, amely figyelembe veszi az uniós elveket” – tette hozzá Boródi Attila.
Az ÉFOSZ egy koordináló szervezet létrehozásában látná a helyzet megoldását, ebbe minden, csomagolást forgalomba hozó cég köteles lenne belépni. Jelenleg a vállalatoknak három lehetőségük van: az általuk kibocsátott csomagolásból keletkező hulladék után környezetvédelmi termékdíjat fizetnek, saját maguk gondoskodnak a hulladék visszagyűjtéséről vagy valamelyik koordináló szervezethez csatlakozva gondoskodnak a hulladék meghatározott – az idén 54 százalékos – arányú hasznosításáról, ezzel szerezve mentességet a termékdíjfizetés alól. A koordináló szervezetek közül – a legnagyobb kibocsátók által megalapított – Öko-Pannon Kht.-hoz már több mint kétezer cég csatlakozott. A társaság tavaly 342 ezer tonna csomagolási hulladék szelektív gyűjtését és feldolgozását szervezte meg, 5,9 milliárd forintot fordítva erre a célra. Ennek ellenére nagyon sok vállalat továbbra sem mutat csatlakozási hajlandóságot, s nem teljesítik egyénileg vállalt hasznosítási kötelezettségeiket sem, továbbá a termékdíjfizetés alól is kibújnak, kihasználva az állami ellenőrzés gyengeségét. Ezt a kiskaput zárná le a kötelező tagság előírásával az ÉFOSZ.
Emellett az újratöltési díjtétel, illetve a kötelező betétdíj helyett – osztrák mintára – kombinált kvótarendszert vezetne be a szövetség. Az egyes alágazatok – ásványvíz, üdítők, sör, bor, szeszes italok – számára új, a jelenleginél reálisabb újrahasznosítási célokat határoznának meg, és a cégek maguk dönthetnék el, hogy a teljes kvótát (a koordináló szervezeteken keresztül) hasznosítással, vagy egy részét (saját tevékenységük keretén belül) a palackok újratöltésével teljesítik. NIG–TG–UGy

A luxembourgi székhelyű taláros testület elismerte ugyan a – magyarországihoz nagy mértékben hasonlító – német betétdíjrendszer környezetvédelmi előnyeit, ám szerinte ezek hátrányos helyzetbe hozzák a külföldi italgyártókat, mivel azok nem tudnak olyan kiterjedt üvegvisszaváltó-hálózatot működtetni, mint a belföldiek.

A döntés nyomán 2006. május 1-jétől új, immár egész Németországra egységesen érvényes rendszert léptettek életbe.

E szerint a 200 négyzetméternél nagyobb eladóterű üzleteknek kötelező minden általuk forgalmazott ital csomagolását visszavenni.

A luxembourgi székhelyű taláros testület elismerte ugyan a – magyarországihoz nagy mértékben hasonlító – német betétdíjrendszer környezetvédelmi előnyeit, ám szerinte ezek hátrányos helyzetbe hozzák a külföldi italgyártókat, mivel azok nem tudnak olyan kiterjedt üvegvisszaváltó-hálózatot működtetni, mint a belföldiek.

A döntés nyomán 2006. május 1-jétől új, immár egész Németországra egységesen érvényes rendszert léptettek életbe.

E szerint a 200 négyzetméternél nagyobb eladóterű üzleteknek kötelező minden általuk forgalmazott ital csomagolását visszavenni. -->