A kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy a 80-as évek második felétől érlelődő világméretű változásokra, a globalizáció felgyorsulásával kapcsolatos problémák megfogalmazása mellett megoldásokat is javasoljanak, mint például a TSR modell.

Az elképzelés lényege, hogy egy egységes, a párhuzamosságokat megszüntető országos franchise hálózattal – jellemzően meglévő feltételekre épülő – helyi közösségi és szolgáltató központokat (HKSZK) hoznak létre.

Ezekben az üzleti alapon működő létesítményekben államigazgatási, közszolgáltatási ügyeit intézhetné a lakosság, emellett kielégíthetné kereskedelmi, kulturális és szórakozási szükségletei egy részét, a modell kidolgozói szerint ezzel is erősítve a helyi közösség összetartozását. A hazai kutatások szerint mintegy 2-3 éven belül elérhető lenne a teljes országos lefedettség 4-5 ezer helyi vállalkozás, 12-14 ezer foglalkoztatott bevonásával.

A program révén 100 milliárd forintnyi inaktív tőkét lehetne bevonni, miközben az állam részéről minimális támogatást igényelne. Többletforrásokat tehát nem, ugyanakkor radikális szemléletváltást igényelne ez a konstrukció a közigazgatás felső- és középszintű szereplőitől – állítja Gáspár András.

A Kataklizmák csapdája társszerzőjének meggyőződése, hogy a meglévő erőforrásokból, mikrovállalkozásokra, illetve azok hálózatára bízott országos ügyintézési hálózat képes betölteni azt a hiányt, amelyet jelenleg a helyi közösségek éreznek. Kidolgozott, kész rendszert kínálnak használatra a lakosságnak, kisvállalkozásoknak és az államnak egyaránt – tette hozzá Gáspár András.