Egyre keresettebbek az Egyesült Államokban a külföldi topmenedzserek: egy évtizeddel ezelőtt a száz legnagyobb amerikai vállalat közül még csak kilencnek volt nem „bennszülött” vezetője, mostanra viszont tizenötre nőtt az idegenlégiósok száma. Ráadásul ma már a világ minden részéről vadásszák a tehetségeket, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a belföldi kínálat mellett legfeljebb az angolszász országok jöhettek szóba.
Az indiai származású Vikram Panditot – aki a Morgan Stanley-nél dolgozott, majd saját fedezeti alapot hozott létre – a napokban nevezték ki a világ legnagyobb bankja, a Citigroup élére. Az Altriát az egyiptomi születésű Louis Camilleri, a Pepsit az indiai Indra Nooyi, az Alcoát a marokkói Alain Belda irányítja.
A topmenedzserek „globalizálódása” az üzleti folyamatok nemzetközivé válása fényében nem meglepő. Michael Usee, a Pennsylvaniai Egyetem profeszszora azt mondja: az USA-ból irányított multik egyre kevésbé tartják magukat amerikai vállalatnak, így természetes, hogy vezetőnek is sokszor külföldit választanak. Más szakértők szerint a nemzetközi múltú üzletemberek vonzerejét növeli, hogy az általában jobban tudják képviselni a cég érdekeit a világ bármely pontján, mint azok, akik egyetlen országhoz, kultúrához kötődnek.
Európába azonban egyelőre nem látszik átgyűrűzni ez a folyamat. A 30 DAX-vállalat mindegyikének német ajkú főnöke van: mindössze egy svájci (Josef Ackerman, Deutsche Bank) és két osztrák (Peter Löscher, Siemens és Wolfgang Mayrhuber, Lufthansa) képvisel némi változatosságot. Spiegel Online